A régészeti feltáró munkákat hagyományosan a szárazabb, nyári hónapokra ütemezik. Ebben az időszakban azonban az extrém hőség jelenthet komoly egészségügyi kockázatokat az ásatásokon dolgozó munkatársak számára. A tavalyi évben országos átlagban 21 napon haladta meg Magyarországon a napi középhőmérséklet a hőségriasztás elsőfokú figyelmeztető fokozatának elrendeléséhez szükséges 25 °C-os küszöbértéket. Ezzel szemben az 1970-es években éves szinten hazánkban átlagosan kevesebb, mint három napon álltak fenn ilyen hőmérsékleti viszonyok. Az éghajlatváltozás ezen aspektusa tehát különösen hátrányosan érinti a nyílt színen régészeti terepmunkát végző munkatársakat, akiknek ezúton is felhívnánk a figyelmét a megfelelő folyadékpótlásra és a rendszeres pihenőidő szükségességére. Szelepcsényi Zoltán elemzése.

A hőhullámok rendkívül rossz hatással vannak mind a fizikai, mind a mentális egészségünkre. Az egészségügyi ellátórendszerre ilyenkor a szokásosnál is nagyobb teher nehezedik, mivel ugrásszerűen megnő ilyenkor a kiszáradás és ájulás miatt sürgősségi ellátására szoruló betegek száma. A legújabb tanulmányok szerint legalább 10%-kal nő a kórházi sürgősségi osztályok betegforgalma azokon a napokon, amikor a léghőmérséklet belép az adott helyen szokásos hőmérsékleti tartomány felső 5%-ába [1].
A hőség a fizikai kimerültség mellett negatív módon befolyásolhatja az emberek mentális fittségét, gondolkodási és érvelési képességét [2]. A kutatások azt valószínűsítik, hogy a hőstressz károsíthatja az agynak az összetett kognitív feladatok megoldásáért felelős területeit. Egy bostoni diákok körében végzett vizsgálat szerint a hőhullám idején légkondicionáló nélküli szobákban tartózkodók 13%-kal rosszabbul teljesítettek a kognitív teszteken, mint társaik, illetve 13%-kal hosszabb volt a reakcióidejük [3].
Ezzel összefüggésben aggodalomra ad okot, hogy amíg az 1970-es években országos átlagban évenként kevesebb, mint három napon haladta meg a napi középhőmérséklet a 25 °C-os lélektani határt, addig az elmúlt évtizedben már majdnem 14 napon. Hazánkban a legalább 25 °C-os napi középhőmérsékletű napokat nevezzük hőhullámos napoknak, a hőséggel kapcsolatos elsőfokú figyelmeztető jelzést is ilyen esetekben adja ki az országos tisztifőorvos. A hőhullámos napok éves összegeinek az országos átlagát az 1. ábra szemlélteti az 1971-től 2021-ig tartó időszakban. Országos átlagban a hőhullámos napok száma 2015-ben érte el a maximumát, ekkor átlagosan 28 ilyen napot regisztráltunk; kevéssel maradt el ettől 2012 és 2021, a maga 24 és 21 hőhullámos napjával.

^{1. ábra: A hőhullámos napok éves számának országos átlaga hazánkban 1971 és 2021 között}

Amennyiben a területi átlagok mögé nézünk és az évenkénti esetszámok sokéves átlagának területi eloszlását vizsgáljuk az 1971–2000-es és 1991–2020-as időszakokban (2. ábra), akkor egyrészt feltűnhet a hegyvidékek és alföldi területek között megmutatkozó jelentős különbség, másrészt a két időszak között megfigyelhető drasztikus esetszám-növekedés. Az előbbi megfigyelés azt erősíti meg, hogy a hőség elől menekülő családok joggal választják nyaralásuk célpontjául az Északi- vagy Dunántúli-középhegységet, míg az utóbbi arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt 50 évben helyszíntől függetlenül drámaian romlottak a nyári munkakörülmények hazánkban. Az éghajlatváltozás ezen aspektusa tehát különösen hátrányosan érinti a nyílt színen régészeti terepmunkát végző munkatársakat, akiknek ezúton is felhívnánk a figyelmét a megfelelő folyadékpótlásra és a rendszeres pihenőidő szükségességére.

^{2. ábra: A hőhullámos napok számának sokéves átlaga Magyarországon az 1971–2000-es és 1991–2020-as időszakokban}

A legforróbb időszakokban azonban az éjszakák sem hoznak felfrissülést. Amikor éjszaka sem csökken 20 °C alá a léghőmérséklet, a nyugodt pihenés nem biztosított. Az ilyen eseteket nevezzük trópusi éjszakáknak. A 3. ábra a 1971 és 2021 közötti időszakra vonatkozóan mutatja be a trópusi éjszakák területileg átlagolt éves számának időbeli alakulását hazánkra nézve. A legtöbb trópusi éjszaka átlagosan éppen 2021-ben fordult elő, számszerűleg hat nap. Azonban ez az átlagos érték változatos területi eloszlás mellett alakult ki. Az ország majdnem 40%-án négy vagy annál kevesebb trópusi éjszakát regisztráltunk ebben az évben, míg voltak olyan pontjai is az országnak, ahol a 20 db-ot is meghaladta az esetszám. Mindehhez persze hozzátartozik az is, hogy a városi területeken a téglából, betonból és bitumenből épített környezetünk sokkal nehezebben hűl le éjszakánként, így ezeket a területeket külön átlagolva egy nagyságrenddel nagyobb esetszámok is elképzelhetőek [lásd pl. 4].

^{3. ábra: A trópusi éjszakák éves számának országos átlaga hazánkban 1971 és 2021 között}

A hőhullámok gyakorisága mellett egészségügyi szempontból további fontos tényező, hogy azok milyen intenzitásúak. Ehhez támpontot jelenthet, ha az évi maximumhőmérsékletek visszatérési értékeit vizsgáljuk meg részletesebben.

A szélsőségesen forró, 2, 5 és 10 évente átlagosan egyszer előforduló hőmérsékleti maximumokat tekintve azt láthatjuk (4. ábra), hogy míg az 1970-es években a 10 évente átlagosan egyszer előforduló maximum az ország közel felén 34,8 °C-nál is kisebb volt, addig az elmúlt évtizedben ez az érték már teljesen megszokottá vált (2 évente az ország közel háromnegyedén ennél nagyobb hőmérsékleti extrémum is előfordult). Ezzel párhuzamosan a 2010-es években az ország bizonyos területein már a 40 °C-ot is meghaladta a 10 évente előforduló hőmérsékleti szélsőérték. A 4. ábra arról tanúskodik, hogy az évi maximumhőmérsékletek visszatérési értékei az elmúlt fél évszázadban évtizedről évtizedre emelkedtek, mind az országos szélsőértékek, mind az országos középérték tekintetében.

^{4. ábra: A 2, 5, illetve 10 évente átlagosan egyszer előforduló maximumhőmérsékletek Magyarországon az 1971-től 2020-ig tartó időszak öt évtizedében boxplot diagramok segítségével ábrázolva. A téglalap („doboz”) alsó és felső lapja jelöli az adatsor 25. és 75. percentilisét, a téglalapban lévő vízszintes vonal a medián értéket, míg a téglalapból húzott vonalak és pöttyök az extrémértékeket}

Sajnos a fentiekhez hozzátartozik, hogy a hőhullámok leírására itt használt klímaindexek növekvő tendenciájának megtörése nem várható mindaddig, amíg a gazdasági berendezkedésünk az eddigiekhez hasonlóan alakul, és nem csökkentjük drasztikusan az üvegházgázok kibocsátási volumenét [5]. Továbbá fontos aláhúzni, hogy egy tipikus 22-es csapdája helyzet állt elő azáltal, hogy a folytonos növekedést hajszoló gazdaságban egyre többen férnek hozzá olyan – korábban luxuscikkeknek számító – javakhoz, amelyek energiafelhasználása továbbnöveli a légkörben azoknak az üvegházgázoknak a koncentrációját, amelyek összefüggésbe hozhatóak a sugárzási kényszer – és ezáltal a léghőmérséklet – növekedésével is. Erre kitűnő példát szolgáltat a beüzemelt légkondicionáló berendezések számának ütemes növekedése a hőhullámok által gyakran sújtott Indiában [6].

Rövid tudományos módszertan:
(1) Felhasznált adatok:
Az elemzés adatigényét az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) által létrehozott adatszerverről (Meteorológiai Adattárból) letöltött homogenizált, rácspontokra interpolált éghajlati adatsorok elégítik ki. A rácsponti adatsorok az OMSZ állomásain mért adatokból készültek. Az adatsorokat elsőként a MASH homogenizáló módszerrel ellenőrizték, homogenizálták és pótolták, majd az így kapott, hiányoktól és inhomogenitásoktól mentes, ellenőrzött adatsorokat a MISH interpolációs módszerrel egy 0,1°-os horizontális felbontású rácshálóra interpolálták.
(2) Visszatérési érték/szint:
Az időjárási szélsőségek vizsgálata során szokás elemezni a 2, 5, 10, de akár 20 vagy 100 éves visszatérési periódusú eseményeket (ez azt jelenti, hogy az adott értékre 2, 5, 10, 20, 100 évente átlagosan egyszer számíthatunk). Ezek az értékek itt a szakirodalommal összhangban a hosszabb időszakon át évente egyszer előforduló legnagyobb értékekre illesztett Gumbel-eloszlás alapján lettek meghatározva. Az ilyen típusú vizsgálatok kiemelt jelentőségűek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás vagy a mérnöki szabványok felülvizsgálata szempontjából, hiszen a klimatikus viszonyok változásakor az átlagnál nagyobb mértékben módosulhatnak az időjárási extrémumok.