A 2021. évi Anonymus-díjat Kolláth Ágnes, a BTK Régészeti Intézet Ókori, népvándorláskori és középkori régészeti osztályának kutatója kapta a késő középkori és kora újkori régészet területén kifejtett munkájának és kimagasló eredményeinek elismeréseként. A kitüntetés átadására a Régészeti Intézet 2021. október 7-én megtartott intézeti ülésének keretében került sor. A díjat Balogh Balázs főigazgató úr adta át, a díjazottat Kulcsár Gabriella, a Régészeti Intézet igazgatója laudálta.

Kolláth Ágnes fiatal kutatóként kezdte munkáját a Régészeti Intézetben, a késő középkori és kora újkori (török kori) kerámia terén tanúsított tájékozottságára, nyelvtudására és jó előadói képességére már egyetemi évei végén felfigyeltünk. 2019-ben megvédett PhD-értekezése („A kora újkori kerámia tipológiai és kronológiai kérdései Budán”) egybehangzó, magas értékeléssel vezetett a tudományos fokozat odaítéléséhez. A munka több ponton is komoly tudományos újdonságokat hozott: jelentősen bővítette és átalakította a késő középkori kerámia tipokronológiai elemzésének még az 1950–60-as években kialakult és rögzült metodikáját, kiegészítette és fejlesztette a kutatás még kiforratlan terminológiáját, közös nevezőket talált a néprajzi korú kerámiák feldolgozásakor felmerülő tipológiai nevezéktannal. A településtörténetben és a modern nemzetközi szakirodalomban is járatos kutatóként mindenkor fontosnak tekintette a vizsgált települések térbeli kapcsolatainak a feltárását, az import és a helyi termékek kérdésében a kiterjedt szakirodalom biztos ismeretében igazodott el. Monográfiájában részletesen foglalkozik az egyes kerámiaféleségek etnikumjelző, vagy annak vélt szerepével, a kora újkori kerámiák új szemléletű elemzésével pedig jól járható hidat épített a régészeti és a néprajzi kerámiakutatás közé. Időközben a kézirat folyamatosan frissült, a szerző számos részletét átdolgozta, fejlesztette a küszöbön álló megjelenés érdekében. A Régészeti Intézet Ókori, népvándorláskori és középkori osztályának fontos tagja, intézeti munkája a kerámiakutatás (és ennek gazdaságtörténeti, illetve kapcsolati vonzatai) mellett kiterjed Székesfehérvár és környéke középkori régészeti topográfiájának kutatására és az ezt tárgyaló kötet megírására és szerkesztésére is. Ebben térinformatikai és kartográfiai gyakorlata, valamint nyelvtudása és olvasottsága nagyban segíti. Külön kiemelendő az a képessége, amellyel a régészeti emlékekre és eredményekre, mint tágabb értékelésre is alkalmas történeti forrásokra tekint.