2026. június 2–5. között rendezte meg a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Régészeti és Művészettörténeti Intézete az „Ultra omnes fines: Supra-Regional Studies on Brooches from Augustus to Valentinianus” című nemzetközi konferenciát, melynek fókuszában a római világhoz kapcsolódó, a Kr. e. 1. század végétől a késő római korig használt fibulák kutatásának legújabb eredményei álltak, különös tekintettel a dunai római provinciák és a tágabb európai térség kapcsolatrendszerére.
A konferencián részt vevő német, osztrák, cseh, szlovák, albán, magyar és román kutatók előadásaikban a fibulák tipológiai, kronológiai és technológiai kérdései, valamint a római provinciák és a Barbaricum közötti kapcsolatok, a tárgyak mobilitása és a műhelykapcsolatok mellett archeometriai vizsgálatokra alapozott, új eredményeiket is bemutatták. A tudományos programot egy szakmai kirándulás zárta, mely során Dacia provincia északi határvédelmében kulcsszerepet betöltő Porolissum (Mojgrad) római kori erődjét látogattuk meg.
Az eseményen az ELTE HTK Régészeti Kutatóintézetének munkatársai is előadással vettek részt. Soós Eszter két prezentációban ismertette legújabb kutatásainak eredményeit. Első előadásában (Brooches of the Inner Carpathian Przeworsk culture: long-distance connections and local development) az általa legutóbb monografikusan feldolgozott Belső Kárpáti Przeworsk-kultúra fibulaspektrumát mutatta be, kiemelve az északi távolsági kapcsolatok szerepét a régió korai horizontjában. Második, szerzőtársaival (Jan Jílek – Masaryk Egyetem, Brno; Klara De Decker – Münsteri Egyetem; Mozgai Viktória és Bajnóczi Bernadett – HUN-REN CsFK) közös előadása (Dress accessories from the early Roman period cemetery of Vinár-Cseralja, northern Pannonia: typology and workshop relationships) a jelenleg futó NKFI PD 147993 számú pályázatának keretein belül az észak-Pannoniában feltárt, kora császárkori vinár-cseraljai temető viseleti elemeit elemezte. A vizsgált fibulák tipokronológiai jellegzetességein túl a bemutatott, új archeometriai adatok is jól kapcsolódtak a brnoi Régészeti Intézet munkatársai által végzett, nagy szériás fémvizsgálatok eredményeihez.
Masek Zsófia társszerzőkkel közös (Szabó Vivien – Damjanich János Múzeum, Szolnok; Juhász Lajos – ELTE BTK Régészettudományi Intézet / Deutsches Archäologisches Institut, Frankfurt) előadásában (Sarmatian metalworking workshop material from the Körös riverbank: Mesterszállás, Jász-Nagykun-Szolnok County, Hungary) először mutatott be egy, Mesterszállás határában a közelmúltban felfedezett szarmata lelőhelyet, amely a Damjanich János Múzeum közösségi régészeti programjának köszönhetően került elő. A lelőhely különlegességét a gazdag, 1–4. századi fibulaanyag mellett az alföldi szarmata környezetben ritkaságnak számító fémhulladék-anyag adja: a nagyszámú drót- és lemeztöredék, valamint bronz- és ólomöntecsek valószínűsítik azt a feltételezést, hogy az itteni szarmata településen színesfém-feldolgozás zajlott.
A tudományos rendezvény ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a fibulák kutatása nem csupán a viselettörténet vagy a tárgytipológia szempontjából bír kiemelt jelentőséggel, hanem a római kori társadalmi, gazdasági és kulturális kapcsolatrendszerek rekonstrukciójának nézetéből is. A magyar kutatók előadásai szervesen kapcsolódtak ehhez a nemzetközi diskurzushoz.