Nemzeti ünnepünk alkalmából 2025. március 13-án Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült Pusztainé dr. Fischl Klára, régész, a HUN-REN BTK Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa, a Miskolci Egyetem Őstörténeti és Régészeti Tanszékének habilitált egyetemi docense, a Heidelbergi Egyetem Humboldt ösztöndíjasa a tudományos utánpótlás képzése, a roncsolásmentes technológiák innovatív alkalmazása és fejlesztése Magyarország régészeti lelőhelyeinek megismerésében, az értékmentő eredmények nemzetközi és hazai, kistérségi civil közösségekben való népszerűsítése terén végzett három évtizedes tevékenysége elismeréséül.

Pusztainé dr. Fischl Klára (1971) 1994-ben szerzett diplomát a Szegedi József Attila Tudományegyetemen történelem és régészet szakon. Már az egyetem utolsó évében Miskolcra került, ahol a Herman Ottó Múzeumban az akkor épülő M3-as autópálya megelőző régészeti feltárásait végezte. 2001-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen PhD fokozatot szerzett a Dél-Alföld bronzkori kutatásairól írt dolgozatáért. Elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem geodézia és térinformatika szakát, 2006 és 2008 között pedig a Szegedi Tudományegyetem geoarcheológia szakán szerezett újabb diplomát.

Időközben, immár négy gyermek édesanyjaként a régészeti kutatást nem adta fel. A szegedi múzeumi évek hatására fogékonnyá vált arra, ami egy múzeum lényege: az ott őrzött tárgyak életre keltésére. Különös képessége van a múzeumok raktáraiban rejtőző, évtizedek óta a gazdájukat váró, régi feltárások során előkerült régészeti leletanyagokat kézbe véve, meglátni azt a történetet a tárgyakban, ami másnak még nem jutott az eszébe. A miskolci Herman Ottó Múzeum Magyarország legnagyobb vidéki régészeti gyűjteménye. Pusztainé Fischl Klára, noha csupán egy évig volt a miskolci múzeum munkatársa, mégis, talán az egyik legjobb ismerője a múzeum őskori gyűjteményének. A miskolci múzeum gyűjteményéből így született meg munkája nyomán egy könyv 2006-ban Ároktő-Dongóhalom 4500 éves bronzkori településének régi feltárt anyagából, és közel 13 év szisztematikus munkájának eredményeképp Bonnban jelent meg legújabb kötete 2023-ban a Dél-Borsodban található Gelej határában évtizedekkel ezelőtt végzett feltárások leleteiből.

Más múzeumok gyűjteményének feldolgozása is a nevéhez fűződik. Így 2010-ben jelent meg a László Gyula által az 1950-es években feltárt anyag Csongrád-Felgyő határából.

A 2000-es évek elején több mint 100 régészeti lelőhelyet azonosított Miskolc város határában. Volt, amelyik régi ásatásról csak egy régi fénykép volt már csak a múzeumban, ez alapján kellett felfedezni újra a helyet. E munka során számára is megadatott az az öröm, hogy újraolvasva a régi múzeumi feljegyzéseket, Miskolc régészeti lelőhely adatbázisának elkészítése során arra a megállapításra jusson, hogy a városnak nevet adó Miskolc nemzetség temetkezési helye, a tapolcai bencés apátság, a város történetével foglalkozó kutatók, és a Miskolc múltját fontosnak tartó városlakók által évtizedek óta keresett helye nem a Szent Benedek-hegyen, hanem a barlangfürdő előtti téren lehet. Volt olyan kutató, aki még ugyanezen a véleményen volt, de Fischl Klárának az is megadatott, hogy ezt régészként fel is tárhatta. 2012-13-ban Pusztai Tamással ketten vezették a miskolci barlangfürdő előtti téren azokat az ásatásokat, melyek nyomán előkerült az a kis kerek templom a 11. századból, ami Miskolc legrégibb épített emléke, és e kis templom mellett ott volt a 12. századi bencés apátság is.

Kutatásait számos ösztöndíj támogatásával folytatta. 1998–1999 között Soros ösztöndíj, 2002–2006 között Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, 2004–2007 között OTKA Posztdoktori Ösztöndíj majd 2008–2009 között és 2015-ben Humboldt kutatói ösztöndíj. 2013–2014 során a Nemzeti Kiválóság Program Szentágothai János Tapasztalt Kutatói Ösztöndíja segítségével dolgozott. Ezután a National Scholarship Program of the Slovak Republic ösztöndíja segítségével a mai Szlovákia területén is folytatta a Hernád menti bronzkori kutatásait.

2007 óta dolgozik főállású oktatóként a Miskolci Egyetem BTK Őstörténeti és Régészeti Tanszékén. Fő kurzusai a neolitikum, rézkor, bronzkor oktatása, illetve a terepi és gyakorlati muzeológiai tárgyak. Vendégoktatóként elsősorban neolitikumot és bronzkort tanított a Szegedi Tudományegyetemen, a Heidelbergi Egyetemen, a Pázmány Péter Katolikus egyetemen. Magyar és idegen nyelven megjelent könyveit, publikációit tekintve a Miskolci Egyetem BTK egyik legeredményesebb oktatója. Ezt a munkáját az egyetem rektora külön is elismerte 2021-ben.

A miskolci egyetemi oktatásban azokat a hagyományokat viszi tovább, melyeket szegedi mesterétől kapott. Különösen fontos eleme ennek az egyetem és a múzeum kapcsolata. Az egyetemi oktatást jórészt arra a régészeti leletanyagra építi, amely a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében található. A tanóráira kiválogatott régészeti leletek képezték az alapját a Herman Ottó Múzeum több országot bejárt „Más Világ”-című régészeti kiállításának is.

Az egyetemi oktatói munkájából adódóan nem csak a bronzkorral, hanem számos, más régészeti korszakkal is foglalkozott. Ez e kényszerűség olyan rálátást eredményezett, ami hozzásegítette, hogy az általa 2020-ban a bükkábrányi Jó szerencse házában a Herman Ottó Múzeum bükkábrányi ásatásairól készített kiállítás — A vándorló bánya titka címmel — elnyerje Az Év kiállítása-díjat.

2012 óta vezeti a Kölni egyetem, a Miskolci Egyetem és a Herman Ottó Múzeum közös kutatási programját, melynek keretében a Dél-Borsod területén található, 4500 éves bronzkori települések hálózatában és a belső rendjében megfigyelhető különös rendet keresik. Ez a BORBAS-projekt. A projektről született angol nyelvű könyve és az általa Miskolcra szervezett nemzetközi konferencia nem csak a szakmát, hanem más városlakók közösségeit is inspirálta. A miskolci építészekkel való beszélgetései nyomán született meg az a kis film, ami 2020-ban a Miskolci Építész Műhely budapesti, Műcsarnok-beli bemutatkozása során a kiállítás részeként mutatta be, hogyan gondolkodnak együtt településszerkezetről, időről különböző szakmák lépviselői.

A közel 10 éves kutatási és együttműködési program alapján született meg 2023 tavaszára a BORBAS projekt kutatásait bemutató, a magyar nyelvű, helyben élő közösség számára összefoglaló ismeretterjesztő könyve A rend nyomában címmel. A bükkábrányi Jó szerencse háza támogatásával a könyvhöz egy vándorkiállítást is készített. A kiállítás a kutatásnak helyet adó településeken, faluról-falura vándorol. Elindult Bükkábrányban, tovább ment Mezőcsátra, Borsodivánkára, Mezőkövesdre, Miskolcra, Tardra, Bogácsra, Emődre. Leginkább könyvtárban, kultúrházakban, kocsmákban él ez a kiállítás. Bontja, viszi faluról-falura a saját autójával, építi, bemutatja, továbbépíti. A kiállításmegnyitók különös lehetőséget teremtenek arra is, hogy nem csak ő mesél a helybélieknek az adott település határának 4000 éves rendjéről, hanem az ott élők is elmondják azokat a titkokat, legendákat, melyek a falu régészeti lelőhelyeihez kapcsolódnak. Egy-egy újabb kutatás magjai ezek. A kiállítási projekt 2023-ben az Év kiállítás versenyen külön dicséretet kapott.

A BORBAS-projekt keretében hetedik éve vezeti a Borsodivánka Nagy-halom majd 4000 éves bronzkori tell település ásatásait. 2023 őszére elérték a majd 4 méter vastag rétegsor alját. Több mint 10 bronzkori ház részletét sikerült itt feltárnia. Megfigyelhette, hogyan zajlik egy ház felépítését megelőző, alapító szertartás, hogyan konzerválja a tűz a házak díszített faltapasztását, és közben számos régész hallgatónak megtaníthatta, hogyan zajlik egy ilyen bonyolult, több rétegű település feltárása. Az „Időgépész”-nevű YouTube-csatornán rendszeresen közvetít élőben az ásatás mindennapjairól, az újabb tudományos eredményekről, de szívesen mesél ezekről a Magyar Rádió A Hely című műsorának is. Szeret és tud is mesélni arról, amit éppen kutat. Sokak számára példa lehet ez a régész magatartás.

Négy gyermeket nevelve a saját életén keresztül is látta, mennyire fontos szerepe lehet, kell legyen a gyermekek nevelésében a múzeumnak, a régészetnek. Rendszeresen tart előadásokat, múzeumpedagógiai foglalkozásokat — „Rendőrt vagy régészt?” címmel a város iskoláiban, ahol a régészet módszertanát mutatta be játékos formában a diákoknak. „Szombati régészeti barangolások”- címmel régészeti túrákat szervezett gimnazista diákokkal Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye régészeti lelőhelyeinek felfedezésére. Számos önkéntes programot koordinált, ahol a régió régészeti lelőhelyeinek kutatásába bevonva több tucatnyi civil segítő számára adott lehetőséget hogy megélje a régészeti kutatásban rejlő örömöt. Mindig odafigyel, hogy ne csak a szakembereknek szóló könyvei, tudományos publikációi segítségével mutassa be újabb felfedezéseit, hanem az érdeklődő közösség számára is teremtsen egy helyet, ahol a régészetről hiteles információkhoz juthat. Évek óta írója, szerzője a „Bronz-kór” című internetes blognak (http://bronzkor.hu/), ahol az általa végzett régészeti kutatás, az őt foglalkoztató kérdések bemutatásával igyekszik a régészetet közösségi üggyé tenni.