Sok szeretettel köszöntjük Gabler Tanár urat 80. születésnapja alkalmából.

Gabler Dénes 1939. december 29-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait 1963-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karának régészet-latin szakán Mócsy András tanítványaként fejezte be. Pályáját vidéki muzeológusként a győri Xantus János Múzeumban kezdte. 1968 óta intézetünk munkatársa. Egyik fő kutatási területe Pannonia kora császárkori megszállása és a bennszülött őslakosság továbbélésének kérdésköre. Sokrétű tereprégészeti tevékenysége mellett neve egybeforrt a római kori kerámia kutatásával, különösen a római luxusimportnak számító terra sigillata anyaggal. Kerámiakutatásai révén 1986-ban történelemtudomány (régészet) kandidátusa, 2002-ben MTA doktora címet szerzett.

1992 és 2011 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának Régészeti Intézetében tanított, ahol az elméleti régészeti és történeti kérdések oktatása mellett, több régész-nemzedéknek adta át a római kor anyagi kultúráját behatóan ismerő, hatalmas, enciklopedikus tudását, mellyel iskolát teremtett. Az Acta Archaeologica megjelenő kötetei ügyszeretetét, gondosságát és évtizedes szerkesztői gyakorlatát dicsérik.

Önmagával szemben szigorú, kötelességtudó és munkájában rendkívül pontos tudós személyiség, aki tagja több hazai és nemzetközi tudományos szervezetnek, többek között a Deutsches Archäologisches Institut-nak és az Österreichisches Archäologisches Institut-nak, tevékenységét hazai, osztrák és olasz tudományos kitüntetésekkel is elismerték.

Jó egészséget és erőt kívánunk továbbra is kutatásai folytatásához. Isten éltesse!

Örömmel adjuk hírül, hogy az elmúlt hónapokban két kollégánk is benyújtotta és sikeresen megvédte PhD disszertációját.

2019. december 12-én Csikiné Kolláth Ágnes „A kora újkori kerámia tipológiai és kronológiai kérdései Budán” című dolgozatát, míg 2020. január 10-én Osztás Anett „Alsónyék-Bátaszék településtörténete, épületeinek komplex elemzése a lengyeli kultúra összefüggésében” című disszertációját védte meg sikeres nyilvános vita keretében az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájában a Régészettudományi Intézetben.

A dolgozatok tézisei ITT (Kolláth Ágnes) és ITT (Osztás Anett) olvashatóak.

Szívből gratulálunk kollégáinknak és további jó munkát kívánunk!

A Lendület program hosszú távú fenntarthatósága és a kiválósági alapelvek folyamatos és következetes érvényesítése céljából bevezetett beszámolási rendben megtörtént a Kiss Viktória által vezetett Lendület Mobilitás Kutatócsoport éves szakmai beszámolójának értékelése.  A kutatócsoport munkáját az illetékes szakbizottság  – a Lendület-kutatócsoportoktól elvárható szinthez mérve és az értékelők véleményét is figyelembe véve – értékelte, és mindezek ismeretében az MTA elnöke a MTA BTK Lendület Mobilitás Kutatócsoport 4. éves munkájának „eredményes” minősítéséről döntött.

A kutatócsoport munkájáról egy Kiss Viktóriával készült  interjúban még többet olvashatunk az mta.hu oldalon is: Nem pusztán csontokat és tárgyakat, hanem emberi történeteket látunk címmel.

Szívből gratulálunk a Lendület Mobilitás Kutatócsoport vezetőjének és munkatársainak!

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy volt kutatási asszisztensünk, Csókási Katalin életének 56. évében, hosszú betegség után december 7-én elhunyt.

Kati lelkiismeretes, gondos munkája sokunk mindennapi életét könnyítette meg, nyugalmat árasztó, kedves egyénisége biztos pont volt intézetünk életében. Mindenkor szeretettel gondolunk rá.

Nyugodjék békében.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal ("OTKA") kutatói kezdeményezésű témapályázat (K_19) című felhívására 2019. május 9-ig lehetett benyújtani pályázatot bármely tudományterületen végezhető ígéretes alapkutatási programok megvalósítására.

Ebben az évben a pályázók 558 projektjavaslatot nyújtottak be, összesen 20,6 milliárd forintnyi támogatási igénnyel.

A 2019. évi eredményeket nemrégiben tették nyilvánossá a Hivatal honlapján. A kutatói kíváncsiság által vezérelt, bármely tudományterületről kezdeményezett projekteket támogató kutatási témapályázatok keretében idén 142 új kutatási projekt indulhat, összesen mintegy 5,34 milliárd forint támogatással.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet munkáját két új kutatási program segítheti az NKFIH támogatásának köszönhetően.

Marton Tibor tudományos munkatárs és munkatársai „Változó tradíciók. Kerámia stílus, előállítás és használat tér- és időbeli mintázatai a Kr. e. 6. évezred második felében a Délkelet-Dunántúlon és a környező régiókban” témában folytathatják a következő négy évben kutatásaikat.

Takács Miklós tudományos tanácsadó és munkatársai „Egy határrégió élete a magyar államalapítás korában. A Mosoni-síkság kora Árpád-kori településeinek életmódja a környezeti adottságok tükrében” témában végezhetik munkájukat.

Kollégáinknak és munkatársaiknak szívből gratulálunk!

Az idén már 11. alkalommal megtartott Fiatal Középkoros Régészek Konferenciáját minden évben más-más múzeumban rendezik meg, így a 2019. november 21-23. között zajló eseménynek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum adott otthont.

A konferencia előadásai a magyarországi középkori és kora újkori régészet minden ágára kiterjedtek, az egyes várak, települések, temetők, egyházi épületek és a tárgyi emlékanyag kutatásán kívül az újabb módszerek előnyeivel is megismerkedhetett a hallgatóság. Az eseményen a Régészeti Intézet két kutatója vett részt: Kolláth Ágnes a budai Szent György tér török kori településtörténetével, Kovács Bianka Gina a Dunántúl késő középkori fazekasrégióival foglalkozott előadásában. 

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum megalapításának évfordulója alkalmából, a Honvédelmi Minisztérium céljainak megvalósítását támogató tevékenységéért, a magyar hadisír-gondozás antropológiai támogatásáért Intézetünk tudományos főmunkatársának, Mende Balázs Gusztávnak a Honvédelemért Kitüntető Cím III. fokozatát adományozta Benkő Tibor, Magyarország honvédelmi minisztere.

Szívből gratulálunk az elismeréshez!

2019. november 5-én került sor Intézetünk kutatóprofesszor emeritusa, Török László akadémikus 75. születésnapjára készült ünnepi tanulmánykötet köszöntéssel egybekötött átadására a kötet magyarországi szerzőinek és munkatársaink jelenlétében. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet nevében Benkő Elek igazgató úr köszöntötte az ünnepeltet és a megjelenteket, egyben köszönetét fejezte ki a kötet megjelenését lehetővé tevő minden támogató intézménynek. Borhy László akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora köszönetét fejezte ki Török Lászlónak az ELTÉ-n végzett sok évtizedes oktatói tevékenységéért és a magyarországi ókortudomány területén végzett sokoldalú munkájáért. Bács Tamás, az ELTE BTK Egyiptológia Tanszékének vezetője az ünnepelt egyiptológiai és nubiológiai kutatások, valamint a késő ókori művészettörténet területén kifejtett úttörő munkásságát méltatta.

A Régészeti Intézet, a Szépművészeti Múzeum és az ELTE együttműködésében az Archaeolingua Kiadónál napvilágot látott Across the Mediterranean – along the Nile című kétkötetes, közel ezer oldalas, 59 tanulmányt tartalmazó Festschriftről Bollók Ádám, a kötet egyik szerkesztője majd a kiadó vezetője, Jerem Erzsébet szólt.

Török László köszönő szavaival egyaránt örömét és háláját fejezte ki a tanulmányok szerzőinek és a kiadónak a kötet elkészültéért és megjelentetéséért, valamint munkahelyének, a Régészeti Intézetnek azért, hogy az elmúlt 55 évben mindvégig otthont és támogató környezetet biztosítottak kutatásainak szabad folytatásához.

Sok szeretettel hívunk és várunk minden kedves Kollégát  2019. november 20-án, szerdán 10 órakor az Intézet Tanácstermébe, ahol egy tudományos ülésszak keretében a 65 éves Benkő Elek akadémikust köszöntjük.

Az ülésszak részletes programja ITT található.

Megjelent Bondár Mária „A késő rézkori fémművesség magyarországi emlékei” című kismonográfiája. A kötet az Archaeolingua Kiadó gondozásában az NKA, az NKFIH és az MTA támogatásával került megvalósításra.

A Szerző az alábbi gondolatokkal ajánlja a kötetet:

„A fémművességet az utóbbi években jelentős nemzetközi programok keretében kutatják. A kezdetek és az első igazi fémkorszak, a bronzkor, egyre részletesebben tárul fel régészeti és archaeometriai oldalról is. A két, fémben gazdag korszak közötti évszázadok leletanyagát azonban alig ismerjük, pedig a késő rézkorban is létezett fémfeldolgozás.

A Kárpát-medence középső része a metallurgia szempontjából izgalmas terület, kapcsolat Kelet és Nyugat között technikai tudásátadásban, kereskedelemben. Fontos azért is, mert manapság nemzetközi tendencia, hogy az egyes országok kutatói, saját nemzeti szakirodalmukat idézve dolgoznak fel egy-egy témát, ennek következtében jelentős leletek és tanulmányok is rendre kimaradnak a nemzetközi tudásbázisból. Mindezek miatt is fontosnak tartottam e munka megírását.

Az ún. korai fémművesség kutatásában a régészeti alapkérdések a következők: mikor/hol/hogyan fedezték fel/készítették el először a megtalált leletet? Azaz kronológia, terület, készítési mód a vizsgálandó. A technológiai alapkérdések: mi volt előbb? Az öntés vagy a kalapálás? Milyen ásványból készítették? Honnan származhat az alapanyag? Milyen eljárással készültek a tárgyak? A kérdéskör mindkét területen hasonló (kronológia/terület/módszer), de az érdeklődés oka más.

A régész az emberi társadalom fejlődését vizsgálva teszi fel a kérdéseket, mert a felfedezések kiindulópontja és mozgása érdekli elsősorban, amely az emberek tevékenységével, felfedező kíváncsiságával és a birtoklással függ össze. Felfedezni/megszerezni valami újat, ezt tovább fejleszteni, terjeszteni és az elsőség jogán minél több gazdasági hasznot, hatalmi pozíciót megszerezni ennek révén, ha lehetséges. A fémbányák e törekvés megvalósítására kíválóan alkalmasak voltak, az írást már ismerő társadalmak idején számos háborút, komoly vérontást jegyeztek fel réz-, ón- vagy aranybányák miatt.

A technikatörténészeket és természettudósokat inkább az anyag tulajdonságai, összetétele és a matériával végrehajtható műveletek érdeklik. Válaszaikban a különböző műszerek objektivitására támaszkodhatnak.

A két tudományos közelítés nagyon gyümölcsöző lehet, hiszen vannak közös kérdések, amelyekre a választ is közösen, a másik tudomány művelőjével együtt gondolkodva, vitatkozva lehet valószínűsíteni, vagy valamilyen pontossággal megadni.

Napjainkban már a tudományok párbeszédének örülhetünk, s ami korábban az egyik félnek nyilvánvaló volt, az ma már a másik számára is kezd egyre világosabbá válni.

Szerzőtársaimmal (Gresits Iván, Köhler Kitti, Miháczi-Pálfi Anett) és lektoraimmal (Bajnóczi Bernadett és Kiss Viktória) folytatott beszélgetések, viták nyomán született meg a kismonográfia, amelyben új szemlélettel igyekeztem bemutatni a késő rézkori fémművesség problémáit, eredményeit és kutatási helyzetét.”