2020-ban új kutatási program indul az NKFIH támogatásával (NKFIH K-19/132663), melynek témája az újkőkori kerámiakészítés korai története a Duna-vidék középső részén a korai neolitikus Starčevo ’kultúra’ késői időszaka és a késő neolitikus Lengyeli ’kultúra’ megjelenése közötti időszakban (Kr. e. 5500/5450–5000/4900). A Kr. e. 6. évezred folyamán a Balkán-félsziget irányából, a Dunántúl területén keresztül az európai kontinens belsejéig eljutó, a korai mezőgazdaságon alapuló, letelepült újkőkori életmód megjelenése Európa történetének döntő fontosságú eseménye. Az ehhez kapcsolódó alapvető társadalmi és technológiai változások egyik legfontosabb jellemzője többek között a kerámiakészítés megjelenése volt. Az újkőkori településeken rendszerint a legnagyobb mennyiségben fennmaradt tárgycsoportot a kerámiatöredékek jelentik. A kutatás kiindulási területét a közép-európai neolitizáció szempontjából is kulcsfontosságú, a közép-európai és balkáni újkőkori közösségek érintkezési zónájaként is definiálható és az elmúlt évtizedben intenzíven kutatott dél-dunántúli régiók lelőhelyei jelentik (Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő, Tolna-Mözs, Szederkény-Kukorica dűlő, Versend-Gilencsa, Szemely-Irtás, illetve Alsónyék-Bátaszék). Az innen származó eredményeket további, Duna menti lelőhelyek (Paks-Gyapa, Bölcske-Gyűrűsvölgy, Budapest-Aranyhegyi út, illetve Budapest-Nánási út) adataival is kiegészítjük, illetve összehasonlítjuk. Az egyes lelőhelyeken feltárt nagymennyiségű kerámia nem csupán a „tiszta”, jól elkülöníthető kerámiastílusok (Starčevo, Vinča, közép-európai vonaldíszes kerámia) egymás melletti előfordulását, vagy egyazon régészeti jelenségen belül megfigyelhető keveredését, de ezek erőteljes hibridizációját is példázza az egyedi tárgyak szintjén.

Az eddigi, jobbára tipokronológiai szemléletű, a kerámiának csak bizonyos jellegzetességeire fókuszáló kutatásokkal szemben a program alapvető célja a kerámia leletanyag összetett szemléletmódú vizsgálata, amely egyrészt az edénykészítés és használat lehető legtöbb aspektusát vizsgálja, másrészt az eredmények interpretációja során igyekszik megkülönböztetni a kerámia lehetséges szerepeit az előállítás és a használat társadalmi közegein belül. A program egyik alapkérdése az edénykészítés teljes folyamatára (chaîne opératoire), mint a környezeti és társadalmi tényezők által erősen befolyásolt technológiai viselkedésre, illetve az ezzel összefüggő mögöttes társadalmi folyamatokra irányul. Kérdéseink másik csoportja az edényhasználatra vonatkozik, amely az előbbitől részben eltérő társadalmi közeg reprezentációjába nyújthat betekintést, és a kerámia egy másik fajta szerepére világít rá. Az egyes technológiai és funkcionális típusok variációinak meghatározásával olyan, az egykori társadalmak viselkedésébe mélyebb betekintést nyújtó elemzések is elvégezhetők, melyek például a kerámiakészítők specializációjára, az egyes háztartások funkcionális szerepére, bizonyos társadalmi csoportok közötti rövid- és hosszabb távú kapcsolatokra, illetve a kerámia lehetséges identitásjelző szerepeire vonatkoznak.
A kerámia leletek három fő szempontrendszer szerinti integrált megközelítése alapján kerülnek elemzésre. Az első megközelítési irány a forma és a díszítőstílus vizsgálata, az egyes elemek tér- és időbeli megoszlása alapján. A második a technológia, illetve a technológiai stílus fogalomkörét vizsgálja, mind a kerámia nyersanyagának kezelésére, mind az edények formázási metódusára vonatkoztatva. A technológiai aspektusokat egy komplex rendszer, a nyersanyag kiválasztásában, a soványító anyagok alkalmazásában, az edény felépítésének és díszítésének technikájában, a felületkezelési eljárásokban és az égetési technikában nyomon követhető ’technológiai stílus’ keretében kívánjuk vizsgálni és értelmezni. A kutatás egyik fontos kérdése, hogy a technológiai stílusok térbeli elterjedése milyen valós összefüggést mutat a ’hagyományos’, elsősorban a kerámiaformák és díszítőstílusok alapján körvonalazott régészeti egységekkel. A harmadik irányvonal a kerámia funkcionális értelmezése, mind a praktikus használat, mind egyes társadalmi szerepek kifejezése szempontjából. A funkcionális vizsgálatok segítségével olyan kérdésekre keressük a választ, hogy mi lehet a magyarázata az egyes edénytípusok esetében állandóan visszatérő használati nyomoknak, illetve milyen állandósult másodlagos felhasználási típusok, javítások figyelhetők meg a régió kerámia leletein.

Az egyes lelőhelyek kerámia leletanyagának formai és ornamentális elemzésével párhuzamosan folyó technológiai, illetve funkcionális vizsgálatok olyan kutatók munkáját követelik meg, akik az egyes résztémák specialistái. A programban vállalt valamennyi részfeladat elvégzése, illetve az eredmények értékelése is szisztematikus módszertani protokoll alapján valósul meg, így biztosítva valamennyi lelőhely, illetve régió adatsorainak egységes szinten történő elemzését. Ez a protokoll több olyan kerámiavizsgálati és experimentális módszert is tartalmaz, amelyek integrált alkalmazása a hazai régészeti kutatásban teljesen új, innovatív megközelítésnek számít, így több szempontból iskolateremtőnek is tekinthető. A kutatás eredményei a szűk szakmai közösség mellett szélesebb körű érdeklődésre is számot tarthatnak, az elkészült tárgyrekonstrukciók, illetve a régészeti kísérletek dokumentációja később hiteles múzeumi illusztrációként szolgálhatnak. A várható eredmények jól összhangba hozhatók a régiók lelőhelyein folytatott kutatások egyéb szegmentumaival is, kivételesen komplex képet alkotva a térség településeinek fejlődéséről a Kr. e. 6. évezred második felében.

A kutatási programban Marton Tibor (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet) vezetésével Jakucs János (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet), Oross Krisztián (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet), Füzesi András (ELTE BTK Régészettudományi Intézet), M. Virág Zsuzsanna (Budapesti Történeti Múzeum), Gortva Gergely (Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság), Kreiter Attila (Magyar Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratórium), Louise Gomart (French National Centre for Scientific Research), Pető Ákos (Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet) és Serlegi Gábor (Várkapitányság Integrált Területfejlesztési Központ Nonprofit Zrt.), valamint Gucsi László keramikus vesz részt.

Sok szeretettel köszöntjük Gabler Tanár urat 80. születésnapja alkalmából.

Gabler Dénes 1939. december 29-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait 1963-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karának régészet-latin szakán Mócsy András tanítványaként fejezte be. Pályáját vidéki muzeológusként a győri Xantus János Múzeumban kezdte. 1968 óta intézetünk munkatársa. Egyik fő kutatási területe Pannonia kora császárkori megszállása és a bennszülött őslakosság továbbélésének kérdésköre. Sokrétű tereprégészeti tevékenysége mellett neve egybeforrt a római kori kerámia kutatásával, különösen a római luxusimportnak számító terra sigillata anyaggal. Kerámiakutatásai révén 1986-ban történelemtudomány (régészet) kandidátusa, 2002-ben MTA doktora címet szerzett.

1992 és 2011 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának Régészeti Intézetében tanított, ahol az elméleti régészeti és történeti kérdések oktatása mellett, több régész-nemzedéknek adta át a római kor anyagi kultúráját behatóan ismerő, hatalmas, enciklopedikus tudását, mellyel iskolát teremtett. Az Acta Archaeologica megjelenő kötetei ügyszeretetét, gondosságát és évtizedes szerkesztői gyakorlatát dicsérik.

Önmagával szemben szigorú, kötelességtudó és munkájában rendkívül pontos tudós személyiség, aki tagja több hazai és nemzetközi tudományos szervezetnek, többek között a Deutsches Archäologisches Institut-nak és az Österreichisches Archäologisches Institut-nak, tevékenységét hazai, osztrák és olasz tudományos kitüntetésekkel is elismerték.

Jó egészséget és erőt kívánunk továbbra is kutatásai folytatásához. Isten éltesse!

Örömmel adjuk hírül, hogy az elmúlt hónapokban két kollégánk is benyújtotta és sikeresen megvédte PhD disszertációját.

2019. december 12-én Csikiné Kolláth Ágnes „A kora újkori kerámia tipológiai és kronológiai kérdései Budán” című dolgozatát, míg 2020. január 10-én Osztás Anett „Alsónyék-Bátaszék településtörténete, épületeinek komplex elemzése a lengyeli kultúra összefüggésében” című disszertációját védte meg sikeres nyilvános vita keretében az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájában a Régészettudományi Intézetben.

A dolgozatok tézisei ITT (Kolláth Ágnes) és ITT (Osztás Anett) olvashatóak.

Szívből gratulálunk kollégáinknak és további jó munkát kívánunk!

A Lendület program hosszú távú fenntarthatósága és a kiválósági alapelvek folyamatos és következetes érvényesítése céljából bevezetett beszámolási rendben megtörtént a Kiss Viktória által vezetett Lendület Mobilitás Kutatócsoport éves szakmai beszámolójának értékelése.  A kutatócsoport munkáját az illetékes szakbizottság  – a Lendület-kutatócsoportoktól elvárható szinthez mérve és az értékelők véleményét is figyelembe véve – értékelte, és mindezek ismeretében az MTA elnöke a MTA BTK Lendület Mobilitás Kutatócsoport 4. éves munkájának „eredményes” minősítéséről döntött.

A kutatócsoport munkájáról egy Kiss Viktóriával készült  interjúban még többet olvashatunk az mta.hu oldalon is: Nem pusztán csontokat és tárgyakat, hanem emberi történeteket látunk címmel.

Szívből gratulálunk a Lendület Mobilitás Kutatócsoport vezetőjének és munkatársainak!

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy volt kutatási asszisztensünk, Csókási Katalin életének 56. évében, hosszú betegség után december 7-én elhunyt.

Kati lelkiismeretes, gondos munkája sokunk mindennapi életét könnyítette meg, nyugalmat árasztó, kedves egyénisége biztos pont volt intézetünk életében. Mindenkor szeretettel gondolunk rá.

Nyugodjék békében.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal ("OTKA") kutatói kezdeményezésű témapályázat (K_19) című felhívására 2019. május 9-ig lehetett benyújtani pályázatot bármely tudományterületen végezhető ígéretes alapkutatási programok megvalósítására.

Ebben az évben a pályázók 558 projektjavaslatot nyújtottak be, összesen 20,6 milliárd forintnyi támogatási igénnyel.

A 2019. évi eredményeket nemrégiben tették nyilvánossá a Hivatal honlapján. A kutatói kíváncsiság által vezérelt, bármely tudományterületről kezdeményezett projekteket támogató kutatási témapályázatok keretében idén 142 új kutatási projekt indulhat, összesen mintegy 5,34 milliárd forint támogatással.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet munkáját két új kutatási program segítheti az NKFIH támogatásának köszönhetően.

Marton Tibor tudományos munkatárs és munkatársai „Változó tradíciók. Kerámia stílus, előállítás és használat tér- és időbeli mintázatai a Kr. e. 6. évezred második felében a Délkelet-Dunántúlon és a környező régiókban” témában folytathatják a következő négy évben kutatásaikat.

Takács Miklós tudományos tanácsadó és munkatársai „Egy határrégió élete a magyar államalapítás korában. A Mosoni-síkság kora Árpád-kori településeinek életmódja a környezeti adottságok tükrében” témában végezhetik munkájukat.

Kollégáinknak és munkatársaiknak szívből gratulálunk!

Az idén már 11. alkalommal megtartott Fiatal Középkoros Régészek Konferenciáját minden évben más-más múzeumban rendezik meg, így a 2019. november 21-23. között zajló eseménynek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum adott otthont.

A konferencia előadásai a magyarországi középkori és kora újkori régészet minden ágára kiterjedtek, az egyes várak, települések, temetők, egyházi épületek és a tárgyi emlékanyag kutatásán kívül az újabb módszerek előnyeivel is megismerkedhetett a hallgatóság. Az eseményen a Régészeti Intézet két kutatója vett részt: Kolláth Ágnes a budai Szent György tér török kori településtörténetével, Kovács Bianka Gina a Dunántúl késő középkori fazekasrégióival foglalkozott előadásában. 

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum megalapításának évfordulója alkalmából, a Honvédelmi Minisztérium céljainak megvalósítását támogató tevékenységéért, a magyar hadisír-gondozás antropológiai támogatásáért Intézetünk tudományos főmunkatársának, Mende Balázs Gusztávnak a Honvédelemért Kitüntető Cím III. fokozatát adományozta Benkő Tibor, Magyarország honvédelmi minisztere.

Szívből gratulálunk az elismeréshez!

2019. november 5-én került sor Intézetünk kutatóprofesszor emeritusa, Török László akadémikus 75. születésnapjára készült ünnepi tanulmánykötet köszöntéssel egybekötött átadására a kötet magyarországi szerzőinek és munkatársaink jelenlétében. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet nevében Benkő Elek igazgató úr köszöntötte az ünnepeltet és a megjelenteket, egyben köszönetét fejezte ki a kötet megjelenését lehetővé tevő minden támogató intézménynek. Borhy László akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora köszönetét fejezte ki Török Lászlónak az ELTÉ-n végzett sok évtizedes oktatói tevékenységéért és a magyarországi ókortudomány területén végzett sokoldalú munkájáért. Bács Tamás, az ELTE BTK Egyiptológia Tanszékének vezetője az ünnepelt egyiptológiai és nubiológiai kutatások, valamint a késő ókori művészettörténet területén kifejtett úttörő munkásságát méltatta.

A Régészeti Intézet, a Szépművészeti Múzeum és az ELTE együttműködésében az Archaeolingua Kiadónál napvilágot látott Across the Mediterranean – along the Nile című kétkötetes, közel ezer oldalas, 59 tanulmányt tartalmazó Festschriftről Bollók Ádám, a kötet egyik szerkesztője majd a kiadó vezetője, Jerem Erzsébet szólt.

Török László köszönő szavaival egyaránt örömét és háláját fejezte ki a tanulmányok szerzőinek és a kiadónak a kötet elkészültéért és megjelentetéséért, valamint munkahelyének, a Régészeti Intézetnek azért, hogy az elmúlt 55 évben mindvégig otthont és támogató környezetet biztosítottak kutatásainak szabad folytatásához.

Sok szeretettel hívunk és várunk minden kedves Kollégát  2019. november 20-án, szerdán 10 órakor az Intézet Tanácstermébe, ahol egy tudományos ülésszak keretében a 65 éves Benkő Elek akadémikust köszöntjük.

Az ülésszak részletes programja ITT található.