Intézetünk tudományos munkatársa, Szécsényi-Nagy Anna „Kárpát-medence mai népességének populációgenetikai kutatása” című kutatási pályázata négy éves támogatást nyert az NKFI Hivataltól.

A 2018. novemberében megkezdődött kutatási programban Szécsényi-Nagy Anna és munkatársai mintegy 300 modern humán DNS minta összegyűjtését tervezik a Kárpát-medence három olyan régiójából, melyekben népességtörténetileg viszonylag izolált magyar populációk élnek (az előzetes tervek alapján Drávaszögből, Székelyudvarhely környékéről és Zoboraljáról). A mintagyűjtésébe bekapcsolódnak az egyes területeket ismerő, néprajzot, genealógiát és helytörténetet kutató szakemberek is. A mintavételek Erdélyben már elkezdődtek.
A kutatás során egy olyan DNS mintasor áll majd elő, ami jelenleg nem áll rendelkezésre a Kárpát-medence népességéből. A gyűjtemény a jelenlegi keretek között finanszírozható terveken túl később további kutatások alapját is képezi.
Elsődleges cél a mintasor összeállításával minél régebbi, helyben fennmaradt különböző anyai és apai leszármazási vonalak felderítése. Az MTA BTK Régészeti Intézete az ELTE TTK Genetika Tanszékével együttműködve először anyai leszármazási vonalakat fog tipizálni 300 teljes mitokondriális genom szekvenálásával, mely Európában az egyik legnagyobb mitogenom projekt lesz az elérhető legkorszerűbb technológiát használva. Az eredmények jelentős minőségi ugrást fognak jelenteni a korábbi, a mitokondriális DNS párszáz bázis pár hosszú kontroll régióját felderítő kutatásokhoz képest.
Az apai leszármazási vonalakat a munkacsoport mintegy 100 mintán fogja kutatni a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Genetikai Szakértői Intézetével közösen, hogy betekintést nyerjenek a három specifikus régió apai génállományának természetes változatosságába is. A kutatás következő résztémája a genetikai eredet és örökség szempontjából releváns jellegek kutatása a testi kromoszómákon microarray (ún. DNS-Chip) alapú korszerű vizsgálattal. Az így nyert genotípusok a modern és az archaikus-modern populációk közötti genetikai különbségek vagy éppen azonosságok statisztikai módszereken alapuló meghatározását teszik lehetővé. Ezzel párhuzamosan a munkacsoport a magán eredetkutatások és a klinikai genom adatok összegyűjtését és integrálását is tervezi az új adatbázisokba.
Az utolsó kutatási résztéma pedig ősi mitokondriális genomok vizsgálata lesz mintegy 60 sírból Székelyudvarhely környékén feltárt 12-15. századi temetőkből. Így az erdélyi székely népesség anyai génállomány-összetételének változásait lehet majd nyomon követni a középkortól napjainkig.
A kutatásnak szélesebb társadalmi aspektusa is van: lehetőséget ad a mai magyarság genetikai összetételének földrajzi és történeti keretben való értelmezésére. Így az eredmények új lehetőségeket nyitnak nem csak a recens populációk kutatása terén, hanem a történeti korú népességek genetikai hagyatékának értelmezésben is.
A kutatást az ELTE TTK Genetika Tanszékével, a Nemzeti Szakértői és Kutató központ egyik laboratóriumával és több más hazai és külföldi szakértő partnerrel közösen tervezi az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriuma.

A Magyar Tudományos Akadémia 191. közgyűlése alkalmával kerül sor a Filozófiai és Történettudományok Osztálya és a Magyar Történelmi Társulat közös tudományos ülésére, melynek témája: "Tér és történelem. A települési helyrajz állandó és változó elemei". Az ülésen intézetünk főmunkatársa Zatykó Csilla is előadást tart, "Összeköt és elválaszt: állandó és változó határok a falusi topográfiában" címmel."

Helyszín az MTA Székháza, Felolvasóterem.
Időpont: 2019. május 16. (csütörtök) 10.00–13.00 óra.

A Budapesti Történeti Múzeumban 2019. április 26-án rendezték meg a IV. Sabján Tibor Emlékkonferenciát, melynek előadásai a középkori és kora újkori fűtőberendezésekkel foglalkoztak. Az előadások régészeti és művészettörténeti témájú kutatásokat, anyagvizsgálatokkal, kályhacsempék motívumaival és keltezésével, műhelykérdésekkel, valamint kályharekonstrukciókkal kapcsolatos eredményeket mutattak be. A konferencián a Régészeti Intézet három kutatója vett részt: Kovács Bianka Gina a gesztesi "kisvár" középkori kályháiról, Kolláth Ágnes a budai Szent György tér kora újkori kályhacsempéiről, Kovács Gyöngyi pedig a barcsi oszmán-török palánkvár kályháiról, kemencéiről és tüzelőhelyeiről tartott előadást.

Az egri Dobó István Vármúzeum immár 5. alkalommal rendezte meg az „Örökségünk védelme és jövője” című tudományos konferenciát. A tematikus konferenciák előadásai – melyek reprezentatív kötetekben is megjelentek – alkalmanként különféle téma köré rendeződnek, a 2018. év tematikája például a „kert” volt. Ebben az évben a szervezők „Váraink – múlt, jelen jövő” című témához kérték az előadásokat, melyek dunántúli és észak-magyarországi váraink új kutatásait, továbbá várfelmérési módszereket, rekonstrukciókat, fejlesztéseket mutattak be.

A konferencián Kovács Gyöngyi, intézetünk tudományos főmunkatársa tartott előadást (Hatházi Gáborral közösen) a csókakői vár 2014–2017 közötti régészeti kutatásáról. A csókakői vár 2015-ben a Nemzeti Várprogram része lett, a feltárások ekkortól a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) anyagi támogatásával, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum szervezésében, megelőző régészeti feltárás keretében folytak. A munka eredményeként a vár régészeti feltárása 2017-ben befejeződött.

A kutatások 2014–2017-ben az Alsóvárban zajlottak, ahol a középkori alapokon történt török kori kiépítés (többek között a dzsámi) maradványait tártuk fel. Több épületrom még ma is látványos felmenő falakkal rendelkezik. A felszínre került épített örökség – a végleges műemléki bemutatásig – védőtetőt kap, mely részben már elkészült.

Miklós Zsuzsa, kedves kolléganőnk 5 éve hunyt el. Miklós Zsuzsa különösen szerette a Börzsönyt, a régióhoz jelentős kutatási eredményei kötődnek. A kutatónő emléke előtt tiszteleg „A repülő régész” c. emlékkiállítás, mely a szobi Börzsöny Közérdekű Muzeális Gyűjteményben látható, 2019. június 16-ig. Cím: Szob, Szent László u. 14.

A kiállítás fotókon eleveníti fel Miklós Zsuzsa személyét és munkásságát, várfelmérések, légi fotók, ásatási és személyes fotók segítségével, ez utóbbiak egy részét barátok adták a kiállításhoz. A dokumentációs anyag jelentős része az MTA BTK Régészeti Intézet Adattárából származik, válogatásukban az intézetből Darázsy Beatrix, Füredi Magdolna és Sternád Vilmos működtek közre.

Az MTA BTK Régészeti Intézetben 2019. május 9-10-én nemzetközi konferenciát szervezünk „Power and Culture in the Carpathian Basin during the Early Middle Ages: Transformations of Social Display / Macht und Kultur des frühen Mittelalters im Karpatenbecken: Transformation der gesellschaftlichen Repräsentation” címmel, helyszíne az MTA Humán Tudományok Kutatóháza épületének földszinti, nagy előadóterme.

A kora középkor kulturális hagyatékát a régészet hagyományos módszereinek és eszközeinek alkalmazásával már sokféleképpen vizsgálták. A konferencia résztvevői annak a bonyolult viszonyrendszernek a vizsgálatát tűzték ki célul, hogy milyen módjai, megjelenési formái lehettek a társadalmi reprezentáció találkozásainak, s ezek változásainak. Képes-e a kultúra a hatalmat befolyásolni, s a hatalom (az elit) teremt-e kultúrát? Célunk a régészeti eredményeket egységben látó és a történeti folyamatokkal korreláló vizsgálatok komplex szemléletű bemutatása európai kitekintésben.

A konferencia szervezői a 2015-től az MTA BTK Régészeti Intézetében folyó „Hatalom és kultúra a korai középkorban a Kárpát-medencében” című OTKA kutatási program (NK-111 853) résztvevői.  A konferencia előzménye a 2016-ban "Facing and Transforming – Transformation und Konflikt" címmel rendezett esemény volt.

A konferencia részletes programja ITT olvasható.

A rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel várunk!

2019. április 10-12. között Budapesten, a BTM Aquincumi Múzeumának szervezésében került megrendezésre a MΩMOΣ XI. – Őskoros Kutatók Összejövetele konferencia, melynek idei témája a környezet és ember kapcsolata volt. A háromnapos eseményen négy témakörben (Ember és környezete; A táj; Erdő, víz, termőföld, nyersanyagok; Szimbolikus táj) közel 40 előadás hangzott el, köztük Intézetünk munkatársai három előadással és egy poszterrel vettek részt.

A konferencia bevezető előadását Zatykó Csilla kolléganőnk tartotta "Tájrégészet: tudományterület, módszer, személet vagy divat?" címmel. Előadásában körüljárta, miért, hogyan alakult ki a tájrégészeti diszciplina, milyen tudományos igény hívta életre, milyen koncepciói születtek, és ezek milyen átalakulásokon mentek át az idők folyamán. Nemzetközi és hazai példákkal illusztrálva mutatta be a tájrégészet forrásait, alapvető módszereit és leggyakoribb témáit is, valamint a különböző régészeti korszakok tájrégészeti kutatásának koncepcionális és tematikai jellegzetességeit.

Bondár Mária "A fémművesség hatása az emberre és környezetre" című előadásában a környezet átalakítása vs. rombolása őskori formáit vizsgálta fémművesség-ember-környezet kapcsolatának viszonylatában. Hogyan alakult a korai fémművesség évezredeiben az erdős táj képe, és a fémfeldolgozás eredményeként milyen károsodás érte/érhette a fémolvasztással foglalkozó embereket.

A nyersanyagok hasznosítása témakörben Király Ágnes tartott vitainditónak szánt előadást a növénytermesztés, -tárolás és -tartósítás lehetséges startégiáiról a bronzkori Kárpát-medencében. A Lendület Mobilitás Kutatócsoport fiatal kutatója egy gondolatkísérletben a jelenleg rendelkezésre álló régészeti, archeobotanikai és klímatörténeti adatok, valamint történeti és néprajzi párhuzamok alapján egy elképzelt bronzkori gazdasági év (főként a növénytermesztés- és hasznosítás) rekonstrukciójára tett kísérletet. A vázolt szemléletmód meghonosításával (a makro- és mikroklimatikus, talajtani, vízrajzi és más telepítő tényezők, a természetes és mesterséges vegetáció, valamint a szezonálisan hozzáférhető alapanyagok együttes vizsgálata) hozzávetőleges ismeretében árnyaltabb képet kaphatunk majd egy adott lelőhely egykori életének dinamikusan változó mindennapjairól, vagy akár a településen feltárt tárgyak életciklusáról.

A Lendület Mobilitás Kutatócsoport tavalyi évben megkezdett nyugat-magyarországi, mikroregionális kutatásaink első eredményeit egy poszteren mutatta be. A nagycenki Gáta-Wieselburg temető és telep környezetében végzett szisztematikus terepbejárás nyomán az Ikva- és az Arany-patak mentén lokalizálták a bronzkori megtelepedés nyomait. A temető kiterjedésének vizsgálatának céljából magnetométeres felmérést végeztek.

Az esemény kiváló alkalmat teremtett a magyarországi, tájrégészeti kutatások megismerésére, és eredményeink szélesebb szakmai körökben való megvitatására. Az előadásokat követő jó hangulatú beszélgetések során körvonalazódó új ötletekkel remélhetőleg jövőbeni kutatásainkat is gazdagíthatjuk majd.

Köszönjük a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumának a meghívást, valamint a konferencia megszervezését és lebonyolítását!

"Relict anthropogenic ecosystem from the Middle Ages: History of a salt marsh from Transylvania (Sic, N Romania)" címmel jelent meg a közelmúltban munkatársaink cikke az Environmental Archaeology című folyóiratban. A lap a környezetrégészet egyik vezető folyóirata (Q1, IF: 1.349). A középkori Kárpát-medence környezettörténetét vizsgáló, Benkő Elek által vezetett NKFIH kutatócsoport legújabb eredményeit foglalja össze a cikk. Jakab Gusztáv, Silye Lóránd, Sümegi Pál, Tóth Attila, Sümegi Balázs Pál, Pál Ilona és Benkő Elek a széki (Erdély) sóbányászat és tógazdálkodás középkori és újkori történetét mutatja be. Földtani és őslénytani módszerekkel sikerült bizonyítani, hogy a sóbányászat és a tógazdálkodás már az államalapítással egy időben (11. század) megindult a település környezetében. A cikk legfontosabb következtetése, hogy az Árpád-korban kezdődő sóbányászat és tógazdálkodás hatására egy rendkívül különleges sókedvelő ipari-agrár ökoszisztéma alakult ki Szék környékén, ami a gazdálkodás felhagyása ellenére napjainkig fennmaradt a területen.

Köszönet az ELTE BTK Régészettudományi Intézete oktatóinak és kutatóinak szolidaritásukért!

"Mi, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének oktatói és kutatói szolidaritásunkat és együttérzésünket fejezzük ki a Magyar Tudományos Akadémia kutatóközpontjaiban dolgozó kollégáinkkal, különösen az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársaival.
A jelenlegi helyzetben, amikor nemcsak az intézményi autonómia került veszélybe, hanem egy nemzetközileg is elismert kutatói közösség jövője is bizonytalanná vált, ki kell jelentenünk, hogy az átszervezés okaként megjelölt innovatív képességek növeléséhez a társadalomnak nemcsak a természettudományokra, hanem a bölcsészettudományokra, és ezen belül a régészetre is szüksége van. Innovációra az a társadalom képes, amelyik megfelelő kulturális erővel rendelkezik és tisztában van saját múltjával.
A kutatóhálózat tervezett gyorsított átalakítása éppen a megjelölt céllal ellentétes eredménnyel járhat. Egy ilyen, jól működő kutatóközösség igen nehezen megújítható kulturális tőkét jelent, melynek szétdarabolása vagy megszűnése, tagjainak elbizonytalanítása az egész társadalom számára veszteség.
Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy mindenfajta átalakítás csak körültekintő előkészítés után, a megfelelő kompetenciájú szakemberek bevonásával vezethet eredményre.

Budapest, 2019. február 8.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Régészettudományi Intézetének
összes oktatója és kutatója"

A Lendület Mobilitás Kutatócsoport a Genes, isotopes and artefacts – How should we interpret the movements of people throughout Bronze Age Europe? című konferencián 2018. december 13-án Kiss Viktória kutatócsoport vezető által bemutatott előadásának videóra rögzített változata megtekinthető a bécsi OREA Intézet YouTube-csatornáján.

Az Osztrák Tudományos Akadémia bécsi OREA Intézete (Institut für Orientalische und Europäische Archäologie), a Durhami Egyetem, valamint az Ex-Space (Marie Sklodowska-Curie) projekt támogatásával Claudio Cavazzuti, Katharina Rebay-Salisbury, és Ben Roberts szervezésével létrejött interdiszciplináris tanácskozásra az eurázsiai bronzkor vezető kutatócsoportjait képviselő régészek, genetikusok, antropológusok, nyelvészek és más tudományágak szakemberei kaptak meghívást.

A " People and interactions vs. genes, isotopes and metal finds from the first thousand years of the Bronze Age in Hungary (2500-1500 BCE)" című előadásban két periódus, a Kr. e. 2500–2200 közötti kora bronzkori, és a Kr. e. 2000–1500 közötti középső bronzkori időszak Magyarországon feltárt sírjaiból ismert réz és bronz tárgyak legújabb elemösszetétel és ólomizotópos vizsgálatait, valamint az emberi maradványok legmodernebb, bioarcheológiai (régészeti, embertani, DNS és stabil izotópos) elemzéseit foglalták össze három esettanulmányban. Az eddigi eredmények mindkét periódusban jelentős mobilitást bizonyítanak.