„Nem várható olyan pillanat, amikor hirtelen megoldjuk a magyar őstörténet problémáit – mondja a Mandinernek Mende Balázs Gusztáv paleoantropológus. Szerinte bizonyos kérdések tisztázására a genetikai vizsgálat az egyetlen bevethető módszer, az őstörténet-puzzle legsűrűbb részét pedig csak most kezdik el kirakni. Szóba kerül az Árpád-ház és a honfoglaló magyarok eredete, valamint a hunok is.”

Az Archaeogenetikai Laboratórium vezetője, Mende Balázs kollégánk a Mandinernek adott interjúban a fenti témák mellett beszélt a jelenlegi legfontosabb kutatási programokról, a labor munkájáról, valamint a régészek, antropológusok, archeogenetikusok közötti folyamatos párbeszéd fontosságáról.

"Nagyon sűrű mostanában a laborunk szakmai programja, ami egyfelől nagyon jó érzés, hogy sok év után végre összeállnak a dolgok, Szécsényi-Nagy Anna kolléganőmmel, a laboratórium szakmai vezetőjével ugyanakkor egyre több megkeresésre kell nemet mondanunk, vagy halasztást kérnünk. Az Árpád-népe projekt keretében zajlanak a 9-11. századi népességek genetikai jellemzését célzó vizsgálatok, éppen visegrádi temetkezésekből tervezünk mintavételeket, illetve nemrég kaptuk meg elemzésre a zalavári temetők teljes genom eredményeit.

A harvardi Medical School szakembereivel együttműködésben folynak az oroszországi minták teljes genom elemzései, Szeifert Bea kolléganőm PhD-disszertációja keretében több őstörténeti relevanciájú oroszországi szérián dolgozik, Gerber Dániel bioinformatikus kollégánk pedig erősen küzd, hogy pl. velem, földi halandóval is megértesse, ami számára egyértelmű.

A napokban adtuk le publikálásra az Urál keleti felén található híres Ujelgi temető genetikai elemzését is tartalmazó cikkünket, amit első szerzőként Csáky Veronika jegyez. Személy szerint nagy érdeklődéssel várom a székelyföldi középkori temetők vizsgálatát, ami Anna OTKA-projektje keretében zajlik. Ez sajnos a COVID miatt késedelmet szenved, de a székelyföldi falvak jelenlegi népességének vizsgálata már szépen előrehaladt. A kutatócsoportunk kapacitásait egyre inkább az ERC-SYN projekt általunk vállalt feladatainak teljesítése köti le, ennek jelenlegi laborfeladatait fiatal PhD-ösztöndíjas kollégánk, Gyuris Balázs látja el.

Vaskori és bronzkori népességek vizsgálatában is érdekeltek vagyunk, amelyek elsődlegesen nem képezik a magyar őstörténet kutatás első vonalát, azonban úgy véljük, hogy a Kárpát-medence jóval a honfoglalás előtti genetikai viszonyainak ismerete is releváns része az őstörténeti kutatásoknak. Eljöhet az az idő, amikor a Kárpát-medence archaikus népességeinek genetikai adatbázisa elér egy kritikus szintet és nagyon sok mindent tisztábban fogunk látni."

További részletek a mandiner.hu portálon olvashatóak.

Az állati eredetű nyersanyagok közül az ún. kemény szövetekből – csont, agancs és agyar – készült tárgyaknak a legnagyobb a fennmaradási esélye a régészeti leletanyagokban. A csontmegmunkálás eredményeképpen létrejött eszközök és díszek valamennyi régészeti korszakban előfordulnak, ám tekintettel a fém őskor végi fokozatos térhódítására, nagyobb változatosságban és mennyiségben inkább a korábbi korszakokra jellemzőek. Intézetünkben Gál Erika archeozoológus kollégánk a közelmúltban több leletanyagot is vizsgált, melynek eredményeit tanulmánykötetben és megjelenés alatt álló tanulmányokban összegezte.

A jelenleg vizsgált csonteszközök a Mateusz Jaeger (Poznań), Johannes Müller (Kiel) és Kulcsár Gabriella kollégánk által vezetett Kakucs Archaeological Expedition (KEX) nemzetközi kutatási projekthez kapcsolódnak. A Kr. e. 2. évezredben a Kárpát-medence központi területén élt Vatya-kultúra emlékeit őrző Kakucs-Turján bronzkori lelőhelyen ez idáig 164 db csont-, agancs- és agyartárgy került napvilágra. Az előzetes eredmények (100 db eszköz vizsgálata) szerint az anyag több mint egynegyedét a mezei nyúl és kutya kéz- és lábközépcsontokból és ujjpercekből készült csüngők (függők) alkották (1. kép). Ez a valószínűleg ruhadíszként használt típus a szintén a Vatya-kultúrához tartozó Százhalombatta-Földvár leletanyagában is kiemelkedő gyakoriságú, így joggal feltételezhető, hogy a Vatya közösségek számára identitásértékű díszítőelem volt.

 A feldolgozás második szakaszában egy, a leginkább mozsártörőre emlékeztető csonteszköz a legérdekesebb darab. Ennek a típusnak a kakucsi két töredéknél jobb megtartású képviselője az M7-es autópálya építését megelőző nagyfelületű leletmentéseken Kiss Viktória kollégánk által feltárt, kora bronzkori Kisapostag-kultúrához sorolt Ordacsehi-Bugaszeg lelőhelyen került elő (2. kép). A mindhárom esetben juh vagy kecske sípcsontból készült tárgy – a kopás-, repedés- és törésnyomokból következtetve – intenzív csavaró és dörzsölő mozgásnak volt kitéve. Mivel egy ritka és kis munkafelületű eszközről van szó, feltételezésünk szerint csak alkalmanként és puhább növényi anyagok (pl. gyógynövény) szétmorzsolására használták.

Az InfoRádió Szigma című tudományos ismeretterjesztő magazinműsora révén a hallgatók első kézből ismerhetik meg Magyarország és a világ legfrissebb kutatási eredményeit, felfedezéseit, amelyek megértésében kutatók, szakértők segítenek.

A keddenként 19.00 órakor kezdődő rádióműsor 2020. július 7-i adásában Kiss Viktória a Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkájáról beszélt a kutatócsoport ötéves záróbeszámolója kapcsán.

A Lendület Mobilitás Kutatócsoport 2015. július 1-jén kezdte meg munkáját Kiss Viktória vezetésével a Régészeti Intézetben és az idei évben zárta az ötödik kutatási évét. A Kutatócsoport munkáját összegző záróbeszámolót az anonim bírálók, a szakbizottság és a Tudományértékelési Elnöki Bizottság kiváló színvonalúnak minősítette.

A bronzkor első ezer évének (Kr. e. 2500–1500 között) történetét vizsgáló projekt öt éve alatt több mint 100 könyv, könyvfejezet, tanulmány és konferencia kiadványban megjelent összefoglaló került közlésre, további 15 tanulmány vár megjelenésre, előkészületben van egy angol nyelvű tanulmánykötet és több monografikus feldolgozás, valamint egy magyar nyelvű ismeretterjesztő kötet kézirata. Emellett 100 szakmai és ismeretterjesztő előadást tartottak a kutatócsoport tagjai. Munkájukról folyamatosan tájékozódhatunk a projekt honlapján és Facebook oldalán. A járványhelyzet miatt a kutatócsoport eredményeit bemutató 2020 májusra tervezett konferencia elmaradt, de reméljük a folytatásban lesz még erre lehetőség.

A kutatások során több tudományterület (a hagyományos régészeti elemzés mellett a genetika, patológia, abszolút kormeghatározás, izotóp-geokémia és geofizika) folyamatosan finomodó módszereinek a régészetbe történő integrálásával vizsgálták a nagy piramisok építői és a mükénéi aknasírokba temetett görög hősök mai Magyarország területén élt kortársainak emlékeit.

Egyik legfontosabb kérdésük a korabeli társadalom mobilitása és rétegzettsége, és a cserekereskedelmi kapcsolatok feltérképezése volt. Multidiszciplináris elemzéseik során számos, korábban a magyarországi bronzkorkutatásban nem alkalmazott régészeti és természettudományos módszert vezettek be. Eredményeik az eddiginél pontosabb képet rajzolnak a bronzkor társadalmáról: egyénekről és közösségekről egyaránt.

A Kutatócsoport vezetőjének és tagjainak ezúton is szívből gratulálunk és kívánjuk, hogy a kutatásokat a következő években is együtt folytathassák a Lendület kutatói program keretén belül.

Az Európai Régészek Szövetsége (EAA) 2014. évi, isztambuli konferenciáján szervezett „Bringing Down the Iron Curtain. Paradigmatic Change in Research on the Bronze Age in Central and Eastern Europe?” című szekció előadásaiból készült tanulmánykötet 2020 tavaszán jelent meg az oxfordi Archaeopress Kiadó gondozásában. A cseh, román, német, brit és magyar szervezők által életre hívott szekció apropóját a vasfüggöny leomlásának 25. évfordulója adta. A kötet szerzői igyekeztek összefoglalni azokat az új szempontokat, módszereket, nemzetközi kapcsolatokon alapuló kutatási projekteket, amelyek az 1989-es politikai változások után jelentek meg Közép-Európa őskori, ezen belül kiemelten a bronzkori időszak a régészeti kutatásában.

A szerkesztők, Klára Šabatová, Laura Dietrich, Oliver Dietrich, Anthony Harding és Kiss Viktória bevezetőjét követően, a kötet első része kilenc tanulmányt tartalmaz. Ezekben az első magyarországi bronzkori ólomizotópos adatok elemzéséről, a kerámiastílusok, valamint a bronzművesség kutatásának új szempontjairól, leletmentő- és tervásatásokról, valamint a kutatás módszertani kérdések fejlődéséről olvashatunk. A második részben négy tanulmány mutatja be az 1989. évi fordulat előtti és utáni kutatási helyzet változásait.

A szekció és a kötet szerkesztésben Kiss Viktória vett részt, valamint Kulcsár Gabriellával közös tanulmányukkal képviselték a Régészeti Intézetet.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont megújult honlapján a járvány időszaka alatt több ismeretterjesztő írás is megjelent, köztük a Régészeti Intézet munkatársai közül Bondár Mária és Kovács Bianka Gina tollából.

A pince rejtélye – Középkori leletek a tatai vár pincéjéből

Az Öreg-tó partján fekvő tatai vár leglátványosabb középkori épületeink közé tartozik. Az erődítmény egy része megtekinthető, azonban néhány helyiségébe csak kivételes alkalmakkor, vagy soha nem térhet be a látogató. Ez utóbbiak közé tartozik az épület középkori pincéje is. Az onnan előkerült gazdag késő középkori leletanyag feldolgozása részét képezi Kovács Bianka Gina készülő doktori disszertációjának. A BTK Régészeti Intézet fiatal kutatója a tatai vár történetének bemutatása mellett azt is ismerteti, hogy miként bukkantak rá a pincére a régészek, milyen tárgyakat találtak ott, miért temették be egykor a pincét, és ma miért nem látogatható.

A Tesla öt és félezer éves előzményei – Innováció a Kr. e. 4. évezredből

A mai elektromos autócsodák és a korábban csak a sci-fikből ismert beszélő, önvezető autók ma már sokak számára elérhető és folytonosan fejlesztett üzleti termékek. Mindezek azonban nem léteznének, ha a Kr. e. 4. évezredben élő innovatív elméjű elődeink nem alkották volna meg a négykerekű jármű első verzióit. Mit tudhatunk a kocsi feltalálásáról a régészeti bizonyítékok alapján? Milyen nehézségei vannak a leletek keltezésének? Melyek a legfontosabb társadalmi és gazdasági folyamatok, amelyeket elindított az eszköz? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ Bondár Mária, a BTK Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa.

A járványhelyzet enyhülésével újraindult az ÁsaTalk podcast adássorozata is. Az ÁsaTalk 9. részében Kiss Viktória és Kulcsár Gabriella voltak a vendégek, akikkel a Kr. e. 3. és 2. évezred, a kora és középső bronzkor történetéről, a korszakot jellemző változásokról beszélgettek. A beszélgetés fő témáját a Lendület Mobilitás Kutatócsoport kutatásai adták, amelyből megtudtuk, hogy egyéni sorsokat is képesek vagyunk megismerni egy temetkezés kapcsán, illetve még az adás elején kitértek a Régészet Napja programjaira is.

Az új rész elején a Régészet Napja programjairól is szó esett, az összes programot a Régészet Napja honlapján lehet elérni.
https://www.facebook.com/asatalkpodcast/videos/340877566899350/?epa=SEARCH_BOX
https://regeszetnapja.hu/

Az egyének kutatásának lehetőségeiről Kiss Viktória egy Balatonakaliban megtalált férfisír bemutatásával beszélt.
https://www.facebook.com/asatalkpodcast/videos/391010188521986/

Erről bővebben a kutatócsoport honlapján olvashatunk.
http://mobilitas.ri.btk.mta.hu/?media=megtestesult-bronzkor-1-1-a-balatonakali-fonok&lang=hu

Az adás során számos téma került még terítékre, a teljes adás meghallgatható

🔊Soundcloudon:
https://soundcloud.com/asatalkpodcast/asatalk-9-resz-a-kora-kozepso-bronzkor-avagy-lenduletbe-jovunk?fbclid=IwAR1oxD0BnMQ44Q08RCmqyK61QtRxzMlP66Ent9Bu_ZZEfL-NZpXGI4cfj7g

🎙Spotifyon:
https://open.spotify.com/episode/6YJRdCbMNeN6i5GNf7exB2?si=NrfBFdBjRPeEyC8QacEwPg&fbclid=IwAR0zqyrUOyZZaXxV5Sej2KuamVYYUeto_
cNErOt9CBOt15mpnuUtqqkLUGA

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója pályázatokat hirdet fiatal kutatói munkakörök betöltésére.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet felhívása ITT található.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2020. július 21.

Kutatási téma:
Régészeti településtörténet és térinformatika
A BTK Régészeti Intézetében több projekt keretében is végeznek régészeti korszakokon átnyúló településtörténeti és -hálózati elemzéseket, részben korpuszkötetek összeállítása, részben konkrét régészeti topográfiai feladatok, környezettörténeti és mikroregionális kutatások kapcsán (neolitikum, bronzkor, középkor/kora újkor). Mindez a helyszíni roncsolásmentes lelőhely-diagnosztikai felméréseket, az adatok térinformatikai kezelését, elemzését is megköveteli. E munkát segítené elő a modern kutatási formákat (térinformatikát, geofizikai módszereket stb.) ismerő, a településtörténeti feldolgozásban kutatói szinten jártas fiatal kutató. Előny a régészeti végzettség mesterszakon (őskor, középkor), a régészeti topográfiai típusú kutatásokat segítő terepgyakorlat, elvárás a haladó szintű számítógépes, térinformatikai tudás és gyakorlat. A fiatal kutató feladata lesz, hogy önállóan és csapatmunkában részt vegyen a mérési feladatok tervezésében; a korábbi térinformatikai mérési adatok kielemzésében; hatékonyan tudja segíteni az intézet térinformatikai és a roncsolásmentes lelőhely-kutatásokkal összefüggő műszerpark összeállítását és fejlesztését; a már bevett módszerek alkalmazása mellett képes legyen önálló munkára. Munkaköri leírása szerint elvárás a PhD-képzésbe való bekapcsolódás.

A napokban jelent meg az elmúlt évek egyik legizgalmasabb hazai bioarcheológiai kutatásának eredményeit bemutató tanulmány a PLoS ONE című folyóiratban. A kutatócsoport egy, az 5. századi Dunántúlon élt közösség élettörténetét vizsgálta komplex régészeti, fizikai antropológiai és izotópkémiai módszerekkel. A Vida Tivadar és Corina Knipper által vezetett NKFI/OTKA–DFG magyar–német nemzetközi projekt munkájában a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete is részt vett.

A vizsgálatok kiindulópontjául a Tolna megyei Mözs határában található népvándorlás kori temető szolgált, melynek feltárására az 1960-as években Salamon Ágnes, majd 1995–96-ban Ódor János Gábor vezetésével került sor. A közel százsíros temető a hun kori és hun kor utáni Pannonia egyik legnagyobb és legérdekesebb lelőhelye. Bizonyos jelenségek, így a padmalyos és padkás sírok, a római téglasírok, valamint a temetkezések mintegy felében megfigyelhető mesterséges koponyatorzítás szokásának megjelenése alapján a régészeti kutatás már korábban is eltérő kulturális hátterű csoportok együttélését feltételezte itt. Mindeddig a temetkezések részletes, komplex elemzésére nem került sor.
A most publikált kutatási eredmények alapján a temető „alapítói”, bár nem helyi születésűek voltak, feltehetően a közeli környékről származó, pannoniai, késő római tradíciókat (téglasírok) őrző közösségekhez köthetőek. Ehhez az első csoporthoz nagyjából egy–két évtizeddel később egy, mind a stronciumizotóp-arány értékek, mind a kulturális háttér alapján „idegen” – de valószínűleg már korábban is együtt mozgó – nagyobb csoport csatlakozott. Ez a csoport hozta magával a fülkesírok, valamint a mesterséges koponyatorzítás szokását. A következő generációban, az „alapító” és az „idegen” csoportok együttélése során, a koponyatorzítás szokását az egész közösség átvette. Ezt támasztja alá az is, hogy a helyi stroncium izotóp értéket mutató gyerekek koponyáján már minden esetben megfigyelhetők voltak a torzítás nyomai. Az elemzések alapján, a szén és a nitrogén izotópok vizsgálatával a nemek és a korcsoportok között további táplálkozásbeli különbségek is megállapíthatóak voltak.
A kutatás során megismert adatok nyomán egy olyan közösség képe rajzolódik ki, amely eltérő hátterű csoportok és személyek integrálására volt képes. A mözsi temető sírjai által megismert közösségben egy kulturálisan és feltehetően szociálisan is idegen elemeket hordozó csoport vált dominánssá, mely ugyanakkor temetkezési szokásaiban továbbra is merített a helyi, késő római hagyományokból.

A kutatást az ELTE BTK Régészettudományi Intézet (Vida Tivadar, Koncz István, Rácz Zsófia), a Wosinsky Mór Múzeum (Ódor János Gábor), és a mannheimi Curt Engelhorn Zentrum für Archäometrie (Corina Knipper, Sandra Kraus Robin van Gyseghem, Ronny Friedrich) munkatársai végezték. Intézetünkből Mende Balázs Gusztáv vett részt a mözsi temető bioarcheológiai interpretálásában.

A temető teljes vizsgálata ugyanakkor még nem fejeződött be. A 2020. május elején induló Histogenes ERC-SYG projekt keretén belül a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumának munkatársai a temető archeogenetikai analízisével folytatják a munkát. Ezek az adatok várhatóan újabb izgalmas eredményekkel finomítják és strukturálják a népvándorláskor ezen jellegzetes korszakából származó temetkezések történeti-régészeti interpretációját.

Collapse – Reorganization – Continuity. Gepids after the Fall of the Hun Empire. Proceedings of the International Conference at Eötvös Loránd University, Budapest, 14th–15th December 2015. Ed. by Tivadar Vida – Dieter Quast – Zsófia Rácz – István Koncz. Budapest 2019.

Kollaps – Neuordung – Kontinuität. Gepiden nach dem Untergang des Hunnenreiches. Tagungsakten der Internationalen Konferenz an der Eötvös Loránd Universität, Budapest, 14. – 15. Dezember 2015. Hrsg. von Tivadar Vida – Dieter Quast – Zsófia Rácz – István Koncz. Budapest 2019.

A kötet a 2015. decemberében az ELTE BTK Régészettudományi Intézetében megrendezett, a Tisza-vidék, Erdély és a Szerémség 5–6. századi történetével foglalkozó konferencia előadásait adja közre. Ez az első olyan önálló konferencia kiadvány, amely a gepida királyság történetét, régészetét, onomasztikáját, éremverését, mesterségeit és településeit tárgyalja. A tanulmányok jól tükrözik azt a lendületet, amely az utóbbi évek kiemelkedő régészeti felfedezéseinek köszönhetően jellemzi a korszak kutatását. Az egyes témák között fontos szerepet kap a hun és gepida kori temetkezések és települések, valamint a társadalom és kultúra változásainak vizsgálata. A tanulmányok mélyebb betekintést adnak egy-egy régió 4–6. századi, a késő római kortól a kora középkorig ívelő népi és kulturális átalakulásába.

A konferenciakötetben nagy terjedelmű összefoglaló tanulmányokat olvashatunk többek között a gepida királyság történeti és régészeti kutatásának aktuális helyzetéről. Részletes elemzést kapunk az erdélyi nagy sírszámú temetők kialakulásáról, Románia északnyugati részének korabeli viszonyairól, a szerbiai gepida kutatás állapotáról, az Alföld gepida kori falvairól, illetve a Kárpát-medence északkeleti szegletének hun kori fejlődéséről.

A nagyobb lélegzetvételű összefoglalásokat esettanulmányok egészítik ki egy-egy újabb felfedezés – sírlelet vagy település – közreadásával, és olvashatunk az 5–6. századi bizánci pénzek Kárpát-medencei megjelenéséről, a koponyatorzítás szokásáról, továbbá a Tisza-vidéki gepida továbbélés kérdéséről is az avar uralom időszakában. A Kárpát-medence kapcsolatrendszerének tanulmányozása megvilágítja a korabeli európai, ezen belül a langobard és a bizánci kultúrával fennálló viszonyt és a gepida kori hitvilág egyes jelenségeit.

A konferenciát és a konferenciakötet megjelenését az ELTE, az ELKH BTK Régészeti Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Könyv- és Folyóirat Támogatási Bizottsága, a Leibniz-Forschungsinstitut für Archäologie, Römisch-Germanisches Zentralmuseum, Mainz, valamint a GEPIDA kerékpárt készítő Olimpia Kerékpárgyártó Kft. támogatta.