A fiatal kutatókat érintő legnagyobb presztízsű ösztöndíj, mely segít a legkiválóbbaknak, hogy elinduljanak pályájukon, és végül a nemzetközi versenyben is megállják a helyüket – ezt kínálja a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, melyet 1996-ban alapított a Magyar Tudományos Akadémia. A PhD-fokozat megszerzését követő időben fontos anyagi támogatást jelentő ösztöndíjat idén 151-en nyerték el. Az MTA Székház Dísztermében megtartott Bolyai-napon elismerésben részesültek azok a korábbi ösztöndíjas kutatók is, akik a legeredményesebb munkát végezték a támogatás időszakában.

Idén Masek Zsófia kolléganőnk nyert támogatást és a a következő három évben a  Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával folytathatja kutatásait a "Hun kori sírkerámia a Kárpát-medencében" témakörben.

Szívből gratulálunk Kollégánk elismeréséhez és jó munkát kívánunk a következő években is!

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének munkatársai 2019. május 11-én kutatóúton jártak Erdélyben. A kutatóút célja a középkori Magyarország egyik legrégebbi, dokumentált magyar településének és környezetének jobb megismerése volt.
Korábban az Intézet kutatói „A Kárpát-medence középkori környezettörténete” című pályázat (OTKA K-112318) kereteiben egy 8000 éves lápot vizsgáltak a Nagyenyed közelében lévő Magyarbagó falu határában (Feneketlen-tó). Jakab Gusztáv paleobotanikus és Sümegi Pál geológus őskörnyezeti vizsgálatai alapján a lápról kiderült, hogy a medret a középkorban víztározóként hasznosították és a mainál sokkal erőteljesebb tájhasználat folyt a környékén. A környezettörténeti vizsgálatok alapján feltételezni lehetett, hogy akár lakott terület is lehetett a láp közelében, ami nem azonos a mai faluval. Történeti szempontból egy rendkívül izgalmas helyszínről van szó, ugyanis a környéken több olyan település is található (például Magyarlapád vagy Asszonynépe), amelyek már egy 1177-ben összeállított, részletes határjárásban is szerepelnek.Magyarbagó középkori története Szent István király idejéig nyúlik vissza, amikor a szomszédos Magyarlapád falu – amely ekkor Magyarbagó területét is magában foglalta – királynéi birtok volt, amelyet Gizella királyné 1023-1038 között a bakonybéli apátságnak adományozott, így Erdély egyik legkorábbi, oklevélben is említett települése. Az egykori királynéi birtoklást igazolja a szomszédos Asszonynépe falu magyar neve is, amelynek jelentése ‘királyné népe’. Magyarbagó települési képe a 16-17. században jelentősen megváltozott, miután a falu a ma ismert helyére költözött. Mindeddig azonban nem ismertük a középkori falu pontos helyét. 2019. május 11-én Benkő Elek régész vezetésével az elpusztult, Árpád-kori falu helyét sikerült megtalálni. A munkában, kiváló helyismerete okán, Frink József kolozsvári botanikus volt a Régészeti Intézet kutatóinak segítségére.

Feltételezni lehetett, hogy a falu korábban a Bagó-puszta nevű helyen terült el, hiszen ez az elnevezés valójában elpusztult falut jelent. Ez a kiterjedt völgyrendszert magába foglaló terület a mai falutól mintegy 4 kilométerre fekszik. Egy hozzávetőlegesen 1 hektáros területen nagy mennyiségben kerültek elő egy szántóföldről Árpád-kori és késő-középkori leletek, ami egyértelműen kijelölte az elpusztult település helyét, a fúrásaink által már korábban vizsgált magyarbagói Feneketlen-tó alatt. Azonosítottunk egy mélyen a talajba vágódott régi szekérutat is, amely a mai Magyarbagótól Feneketlen-tó érintésével Bagó-puszta felé haladt.

A felfedezés jelentőségét az adja, hogy az erdélyi Fehér megye területén a kivételesen korai, 11–12. századi okleveles adatokat és az Árpád-kori településhálózat kiépülését konkrét régészeti leletekkel is sikerült alátámasztani és összefüggésbe hozni a fúrásminták feldolgozásából adódó környezettörténeti következtetésekkel.

A Zágrábi Egyetem és a kaproncai Történeti Társaság szervezésében a horvátországi Kaproncán rendezték meg május 24-25-én az "Environmental History of the Drava (Drau) River" című nemzetközi konferenciát, elősegítve a Dráva különböző régióiban dolgozó kutatók közti kapcsolatok szélesítését.

Az MTA BTK Régészeti Intézet főmunkatársa Zatykó Csilla, Kovács Gyöngyivel és Rózsás Mártonnal közös, a Dráva-völgyében végzett környezet- és településrégészeti kutatásaikat mutatta be a rendezvényen.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója pályázatokat hirdet fiatal kutatói munkakörök betöltésére.

Az MTA BTK Régészeti Intézet felhívása ITT található.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2019. június 28.

Sok szeretettel hívunk és várunk minden kedves érdeklődőt az alábbi rendezvényünkön 2019. június 4-én, kedden délután 2 órakor az MTA Székházában.

Több éves nemzetközi együttműködést követően 2019. január 1-től az i. e. 4. és 3. évezred egyik legfontosabb régészeti történetének kutatása immár az ERC (European Research Council) által támogatott kutatási program [The Yamnaya Impact on Prehistoric Europe (YMPACT)] keretében folytatódik. Az ötéves futamidejű (2019–2023) program központja a Helsinki Egyetem, a kutatás vezetője Prof. Dr. Volker Heyd. A kutatás témája Európa egyik legfontosabb régészeti-történeti kérdésének kutatása régészeti, környezetrégészeti és bioarcheológiai módszerek alapján.

Az i. e. 4. évezred végén és a 3. évezred elején a kelet-európai sztyeppe-vidék felől érkező ún. gödörsíros (Jamnaja) közösségek kurgánok/halmok alá temetkező csoportjai alapjaiban változtatták meg az egykori Eurázsia történetét. A közösségek genetikailag formálták a közösségeket, betegségek (pl. pestis) jelentek meg nyomukban, Ázsia és a Kaukázus innovációit (pl. réz balták készítése) hozták magukkal. Ennek a mozgalmas időszaknak a történetét vizsgálja az a nemzetközi kutatócsoport, mely 2019. április 25-26-án Helsinkiben tartotta konferenciáját. A nagyszerű szervezés, a korszak történetét Norvégiától-Bulgáriáig, a Brit-szigetektől Oroszországig átfogó kutatók kitűnő előadásai, és az azt követő beszélgetések a következő öt év kutatási irányait határozták meg.

Magyarországot az ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék (Magyari Enikő DSc), a gödöllői Szent István Egyetem (Pető Ákos PhD), a debreceni Déri Múzeum (Dani János PhD) és az MTA BTK Régészeti Intézet (Kulcsár Gabriella PhD) képviseli a programban. Mint minden nemzetközi kutatás esetében az ERC program számos szálon kapcsolódik további kutatásokhoz, így az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriuma, a Lendület Mobilitás Kutatócsoport és az ELTE TTK Embertani Tanszék munkájához

.
A kutatások idén nyáron Romániában új feltárásokkal folytatódnak Alin Frinculeasa vezetésével.

A Castrum Bene Egyesület ez évi, XXV. vándorgyűlését Vácon tartották 2019. május 10-11-én. Az összejövetel tematikája a Pest megyében folyó várkutatások bemutatása volt. Az Egyesület egyúttal e konferenciával emlékezett meg néhai tagjáról, Miklós Zsuzsa várkutatóról (a Régészeti Intézet öt éve elhunyt tudományos főmunkatársáról), akinek egyik fő kutatási területe Pest megye volt. A vándorgyűlésen hajdani munkatársai és barátai is előadást tartottak, a Régészeti Intézetből Vágvölgyi Bence és Serlegi Gábor Pest megye erődítéseinek roncsolásmentes kutatásáról, Kulcsár Gabriella Pest megye keleti régiójában található őskori várakról, míg Kovács Gyöngyi a mai Pest megye területére eső középkori és oszmán kori várakról.

A Janus Pannonius Múzeum és az MTA BTK Régészeti Intézet tisztelettel meghívja Önt

2019. május 9-én 16 órára

„Az első falvak –az újkőkor letűnt világa a Dél-Dunántúlon”

című kiállítás megnyitójára.

A rendezvény helyszíne: Csontváry Múzeum, Pécs, Janus Pannonius utca 11.

Minden érdeklődőt szeretettel látunk!

Intézetünk tudományos munkatársa, Szécsényi-Nagy Anna „Kárpát-medence mai népességének populációgenetikai kutatása” című kutatási pályázata négy éves támogatást nyert az NKFI Hivataltól.

A 2018. novemberében megkezdődött kutatási programban Szécsényi-Nagy Anna és munkatársai mintegy 300 modern humán DNS minta összegyűjtését tervezik a Kárpát-medence három olyan régiójából, melyekben népességtörténetileg viszonylag izolált magyar populációk élnek (az előzetes tervek alapján Drávaszögből, Székelyudvarhely környékéről és Zoboraljáról). A mintagyűjtésébe bekapcsolódnak az egyes területeket ismerő, néprajzot, genealógiát és helytörténetet kutató szakemberek is. A mintavételek Erdélyben már elkezdődtek.
A kutatás során egy olyan DNS mintasor áll majd elő, ami jelenleg nem áll rendelkezésre a Kárpát-medence népességéből. A gyűjtemény a jelenlegi keretek között finanszírozható terveken túl később további kutatások alapját is képezi.
Elsődleges cél a mintasor összeállításával minél régebbi, helyben fennmaradt különböző anyai és apai leszármazási vonalak felderítése. Az MTA BTK Régészeti Intézete az ELTE TTK Genetika Tanszékével együttműködve először anyai leszármazási vonalakat fog tipizálni 300 teljes mitokondriális genom szekvenálásával, mely Európában az egyik legnagyobb mitogenom projekt lesz az elérhető legkorszerűbb technológiát használva. Az eredmények jelentős minőségi ugrást fognak jelenteni a korábbi, a mitokondriális DNS párszáz bázis pár hosszú kontroll régióját felderítő kutatásokhoz képest.
Az apai leszármazási vonalakat a munkacsoport mintegy 100 mintán fogja kutatni a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Genetikai Szakértői Intézetével közösen, hogy betekintést nyerjenek a három specifikus régió apai génállományának természetes változatosságába is. A kutatás következő résztémája a genetikai eredet és örökség szempontjából releváns jellegek kutatása a testi kromoszómákon microarray (ún. DNS-Chip) alapú korszerű vizsgálattal. Az így nyert genotípusok a modern és az archaikus-modern populációk közötti genetikai különbségek vagy éppen azonosságok statisztikai módszereken alapuló meghatározását teszik lehetővé. Ezzel párhuzamosan a munkacsoport a magán eredetkutatások és a klinikai genom adatok összegyűjtését és integrálását is tervezi az új adatbázisokba.
Az utolsó kutatási résztéma pedig ősi mitokondriális genomok vizsgálata lesz mintegy 60 sírból Székelyudvarhely környékén feltárt 12-15. századi temetőkből. Így az erdélyi székely népesség anyai génállomány-összetételének változásait lehet majd nyomon követni a középkortól napjainkig.
A kutatásnak szélesebb társadalmi aspektusa is van: lehetőséget ad a mai magyarság genetikai összetételének földrajzi és történeti keretben való értelmezésére. Így az eredmények új lehetőségeket nyitnak nem csak a recens populációk kutatása terén, hanem a történeti korú népességek genetikai hagyatékának értelmezésben is.
A kutatást az ELTE TTK Genetika Tanszékével, a Nemzeti Szakértői és Kutató központ egyik laboratóriumával és több más hazai és külföldi szakértő partnerrel közösen tervezi az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriuma.

A Magyar Tudományos Akadémia 191. közgyűlése alkalmával kerül sor a Filozófiai és Történettudományok Osztálya és a Magyar Történelmi Társulat közös tudományos ülésére, melynek témája: "Tér és történelem. A települési helyrajz állandó és változó elemei". Az ülésen intézetünk főmunkatársa Zatykó Csilla is előadást tart, "Összeköt és elválaszt: állandó és változó határok a falusi topográfiában" címmel."

Helyszín az MTA Székháza, Felolvasóterem.
Időpont: 2019. május 16. (csütörtök) 10.00–13.00 óra.