A Kreatív Európa Program keretében 2018. júliusában útjára indult CRAFTER (Crafting Europe in the Bronze Age and Today) projekt célja az volt, hogy modern kézművesek segítségével újra alkossa a bronzkori Európa kiemelkedő régészeti kultúráinak kerámiaművességét és az ebből nyert inspirációkkal támogassa a modernkori kézművesség megújulását. Ennek egyik fontos állomása egy hangulatos dokumentumfilm elkészítése volt, mely 2019 óta Európa számos régészeti dokumentumfilm-fesztiválján került bemutatásra és nyert elismertséget.

Az Intézetünkben dolgozó Lendület Mobilitás Kutatócsoport 2020. áprilisában indította útjára a Megtestesült bronzkor című sorozatát. Ebben a kutatók arra vállalkoztak, hogy egy-egy konkrét bronzkori temetkezés leletei (használati tárgyak, edények, bronzékszerek és -eszközök), illetve az előkerült emberi maradványok segítségével megismertessék az érdeklődőket a bronzkor első ezer évében (Kr. e. 2500–1500 között) élt nők és férfiak életének és halálának körülményeivel.

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat 2021. március 2-án hozott Irányító Testületi döntésének értelmében, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Szervezeti és Működési Szabályzat Maróth Miklós elnök úr általi jóváhagyásával a BTK Régészeti Intézettől leválasztott Archeogenetikai Laboratórium 2021. március 3-tól új, önálló szervezeti formában működik tovább kutatóközpontunkban Archeogenomikai Intézet néven.

A Régészeti Intézet egyik aktuális archeozoológiai kutatása a Bondár Mária régész kollégánk által vezetett „A Kárpát-medence késő rézkori temetkezéseinek komplex elemzése” című, K-128413. sz. NKFI program természettudományos vizsgálataiba illeszkedik. Gál Erika archeozoológus 2017-ben megjelent kötetében néhány késő rézkori lelőhely archeozoológiai anyagát is tárgyalta. Jelen kutatási programban a különböző temetkezésekben előforduló állatcsontok szokványos régészeti állattani vizsgálatán és leírásán (pl. faj, nem, korcsoport és marmagasság meghatározása) túlmenő elemzésekre is mód adódik. Gál Erika rövid beszámolója az új eredményekről.

2020-ban Szőke Béla Miklós (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet), Ritoók Ágnes és Gergely Katalin (Magyar Nemzeti Múzeum) folytatták Zalavár-Vársziget régészeti kutatását. A lelőhely a Karoling-korban a Keleti Frank birodalom legkeletibb grófságának székhelye, közigazgatási és térítési központja (840–907), az Árpád-korban megyeszékhely (Colon civitas), ahol a magyar királyság egyik legkorábbi, a középkorban hiteles helyként működő, a török korban pedig végvárrá átalakított bencés kolostora (1019) állt.

A feltárást végző régészek, Ritoók Ágnes, Szőke Béla Miklós és Gergely Katalin, az alábbiak szerint összegzik kutatásaik legfrissebb eredményeit és további lehetőségeit:

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Irányító Testületének legutóbbi ülésén Balogh Balázst, a BTK Néprajztudományi Intézet igazgatóját választották meg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatójának. A kinevezés időtartama öt év: 2021. március 1-től 2026. március 31-ig érvényes. 

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója pályázatokat hirdet fiatal kutatói munkakörök betöltésére.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet felhívása ITT található.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2020. december 7.

Kutatási téma:
Régészeti településtörténet és térinformatika

A Nature kiadói csoport Scientific Reports folyóiratában most megjelent tanulmány (SREP – 10.1038/s41598-020-75910-z) az ELKH BTK Régészeti Intézet archeogenetikai kutatócsoportja által végzett, a korai magyarok népességtörténeti kutatását célzó projekt első eredményeit, magyar-orosz tudományos együttműködés keretén belül vizsgált DNS minták anyai és apai vonalainak elemzését mutatja be.