Új vezetők az MTA Doktori Tanácsa élén

Benkő Elek régészt, az MTA levelező tagját választotta az MTA új összetételű Doktori Tanácsa a testület elnökévé. A társelnöki posztot Kamarás Katalin vegyész, az MTA rendes tagja tölti be a következő három évben, a titkári feladatokat pedig Nyitray László biológus, az MTA doktora látja el.

Az új Doktori Tanácsot a Magyar Tudományos Akadémia 193. közgyűlése választotta meg. A 22 tagú testület alakuló ülésén döntött arról, hogy a 2017 májusa óta hivatalban lévő, idén leköszönt elnök, Kovács L. Gábor utódja Benkő Elek régész, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének igazgatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára legyen. Az Entz Géza-, Ipolyi Arnold- és Kuzsinszky Bálint-díjas Benkő Elek szakterülete a középkori Kárpát-medence régészete és környezettörténete.

A Doktori Tanács társelnöke Kamarás Katalin vegyész, az MTA rendes tagja, a Wigner Fizikai Kutatóközpont, Szilárdtestfizikai és Optikai Intézetének kutatóprofesszora, címzetes egyetemi tanár lett.

A Doktori Tanács titkári teendőit Nyitray László biológus, az MTA doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézet Biokémiai Tanszékének egyetemi tanára látja majd el.

A Doktori Tanács feladata a Magyar Tudományos Akadémia doktora (MTA doktora) cím megszerzésére vonatkozó eljárás szakmai, ügyrendi és tudományetikai felügyelete, az eljárás egyes szakaszaiban esedékes döntések meghozatala és a cím odaítélése a megszerzésének feltételeit teljesítő személyeknek. Az újjáalakult Tanács fő feladata az MTA doktora cím tekintélyének és színvonalának őrzése, az MTA küldetéséhez igazodva az MTA doktora cím iránti érdeklődés fenntartása, valamint a cím elismertségének növelése nemcsak a tudós közösségben, hanem a társadalom szélesebb köreiben is. A pandémia erősödése idején különösen nagy kihívás a DT üléseinek és a védéseknek a folyamatos, szakszerű és biztonságos megszervezése, szükség esetén elektronikus eszközökkel.

Forrás/Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás

Megjelent az Acta Archaeologica Hungarica 71/1. kötete

Az Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 71/1., 2020 nyarán megjelent száma kilenc római, népvándorlás és középkori tematikájú tanulmányt és három könyvrecenziót tartalmaz.

Köztük található Intézetünk munkatársai által jegyzett két tanulmány is.

Benkő Elek akadémikus és szerzőtársai Sümegi Pál, Törőcsik Tünde, Bodor Elvira, Sümegi Balázs és Jakab Gusztáv „Sâncraiu de Mureș (Marosszentkirály): medieval settlement network, Pauline monastery and its environment on the middle course of the Mureş river” című tanulmányukban az erdélyi Marosszentkirály környékének középkori környezettörténetét és vízgazdálkodását mutatják be. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében Benkő Elek akadémikus vezetésével folytatott középkori környezettörténettel foglalkozó kutatás legújabb eredményei alapján a Székelyföld nyugati peremén, Marosvásárhely közelében található Marosszentkirály pálos kolostora közelében a Maros folyóhoz kapcsolódó vízgazdálkodási stratégiákba és a tájat átformáló gazdálkodásba nyerhetünk betekintést.

A kutatásban résztvevő Jakab Gusztáv, a Szent István Egyetem egyetemi docense az alábbi oldalon is beszámolt a kutatás eredményeiről: „A mi esetünkben Marosszentkirálynál nagyon izgalmas volt, hogy megtaláltuk annak a nyomát, amikor a 13. században a betelepülő székelység elkezdi kiirtani az erdőket a Maros árterében és ekkor kezdődik el a vizsgált Maros holtág feltöltődése is.” További részletek a tanulmányban olvashatóak.

Gál Erika archeozoológus kollégánk és szerzőtársai, Daróczi-Szabó László és Daróczi-Szabó Márta „Bird bone remains from two medieval settlements in Debrecen (Eastern Hungary)” című tanulmányukban a középkori házi és vad madarak hasznosításának kérdését vizsgálták három Debrecen környéki lelőhely állatcsont leletanyaga segítségével.

Fiatal Kutatói munkakör – álláspályázat 2020

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója pályázatokat hirdet fiatal kutatói munkakörök betöltésére.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet felhívása ITT található.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2020. szeptember 30.

Kutatási téma:
Régészeti településtörténet és térinformatika
A BTK Régészeti Intézetében több projekt keretében is végeznek régészeti korszakokon átnyúló településtörténeti és -hálózati elemzéseket, részben korpuszkötetek összeállítása, részben konkrét régészeti topográfiai feladatok, környezettörténeti és mikroregionális kutatások kapcsán. Mindez a helyszíni roncsolásmentes lelőhely-diagnosztikai felméréseket, az adatok térinformatikai kezelését, elemzését is igényli. E munkát segítené elő a modern kutatási formákat (térinformatikát, geofizikai módszereket stb.) legalább alapszinten ismerő, a településtörténeti feldolgozás irányában elkötelezett fiatal kutató. Előny a régészeti végzettség mesterszakon, a régészeti topográfiai típusú kutatásokat segítő terepgyakorlat, elvárás a haladó szintű számítógépes, valamint a térinformatikai ismeretek. A fiatal kutató feladata lesz, hogy önállóan és csapatmunkában részt vegyen a mérési feladatok tervezésében-megvalósításában; a korábbi térinformatikai mérési adatok kielemzésében; segítse az intézet térinformatikai és a roncsolásmentes lelőhely-kutatásokkal összefüggő műszerpark összeállítását és fejlesztését. Munkaköri leírása szerint elvárás a PhD-képzésbe való bekapcsolódás.

A Karoling-kor Pannóniában – Megjelent Szőke Béla Miklós új kötete

A napokban jelent meg a Martin Opitz Kiadó gondozásában Szőke Béla Miklós „A Karoling-kor Pannóniában” című új kötete.

Ahogy a kötet ismertetőjében olvashatjuk:

„A kötet részletesen tárgyalja a Kárpát-medence eddig nem, vagy alig ismert korszakának, a Karoling Birodalom keleti terjeszkedésének – az Avar Kaganátus megszűnése és a Magyar Fejedelemség megszületése közötti mintegy száz évnek – a történetét.
A Karoling Birodalom új keleti tartománya, Pannonia magában foglalta a Dunántúl nagy részét, ahol a 9. század közepétől kisebb grófságok létesültek. Közülük legjobban az alsó-pannóniai grófság ismert, amelynek központját, Mosaburgot (Mocsárvárat) a 840-es évek elejétől Priwina és fia Chezil (Kocel) Zalavár-Várszigeten építette ki. A salzburgi püspökség térítési körzetébe tartozó Alsó-Pannóniában 840 és 870 között mintegy 30 templom épült fel, amelyek közül öt ma már régészetileg is azonosított. A 860–870-es évek fordulóján rövid ideig Mosaburgban tevékenykedett Konstantin (Kyrill) és testvére, a Pannónia érsekévé emelt Metód, majd a 880-as évek végén itt állt Arnolf keleti frank király egyik udvarháza. Mosaburgot 896-ban a király Braslav hercegre bízta, aki azt erős sánccal vette körül.
A több mint 70 éve folyó régészeti kutatásnak köszönhetően mára megbízható képet alkothatunk a mosaburgi grófság településtörténetéről, építészeti, művészeti emlékeiről, társadalmi hierarchiájáról, etnikai összetételéről, kulturális kapcsolatrendszeréről is.”

A kötet tartalomjegyzéke ITT található.

A monográfia egy új sorozat, a „Mosaburg / Zalavár” első köteteként jelenik meg, ami a következő években reményeink szerint idegen nyelvű (angol és német) kiadványsorozattá bővül. A sorozat további kötetei a Zalavár-Várszigeten és vonzáskörzetében immár több mint 70 éve folyó régészeti kutatások során az avar kortól a Karoling- és Árpád-koron át a török kor végéig tartó időszakból feltárt több ezer sír és települési objektum, ékszer és használati tárgy, több százezer edénytöredék, állatcsont, szerves és szervetlen maradvány hagyományos, antikvárius szemléletű leírását és természettudományos elemzésekkel kiegészült, komplex feldolgozását tartalmazzák majd.

A feltárások idén is folytatódnak Zalaváron Ritoók Ágnes (MNM) és kollégánk, Szőke Béla Miklós professzor vezetésével. A 2019. év fontos leleteiről a „Közkincs” című rádióműsor 2020. július 22-i adásában hallhattunk újabb részleteket. Az idei szezon híreivel a 2020. augusztus 20-ig folyó ásatásokat követően jelentkezünk.