Az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének online, open access folyóirata, a Dissertationes Archaeologicae (DissArch) évente lehetőséget nyújt az intézet doktori programjában elkészült és megvédett PhD dolgozatok angol nyelvű téziseinek szerkesztett, és igény szerint kibővített formában való közzétételére. A legújabb, 3.11. szám hasábjain jelent meg munkatársunk, Melis Eszter 2023. decemberében megvédett, az Északnyugat-Dunántúl középső bronzkorára fókuszáló dolgozatának összefoglalása 33 oldalon, 17 ábrával.

^{Kora és középső bronzkori lelőhelyek Győr-Moson-Sopron megyében és a dolgozatban vizsgált öt mintaterület (alaptérkép: Esri Shaded Relief)}

A V. Szabó Gábor témavezetésével elkészült disszertáció nagycenki, hegyeshalmi, enesei, Győr-ménfőcsanaki és mosonszentmiklósi lelőhelyek alapján vizsgálta a kora bronzkor végi, középső bronzkori folyamatokat az Északnyugat-Dunántúlon. Ez a Dévai-kapu és a Rába torkolata közötti térség kulcsfontosságú az európai őstörténeti kutatások szempontjából, mivel a Duna mentén a Kárpát-medence és Közép-Európa nyugati részei közötti jelentős átjáró lehetett. A dolgozat gerincét négy egyrétegű, egy többrétegű településrészlet és két temetőrészlet elemzése jelentette, amely kiegészítésre került a Győr-Moson-Sopron megyéből közölt további középső bronzkori sírok adataival.

^{Győr-Ménfőcsanak-Széles-földek (2009–2011. Ilon Gábor ásatása). Az 1. és 2. kora-középső bronzkori gödörkomplexum
jelenségeinek statigráfiája a diagnosztikus kerámiatöredékekkel (kerámiarajz: Binder Hajnalka)}

A régészeti leletanyagok és kontextusaik komplex feldolgozása, valamint statisztikai módszerek az anyagi kultúra (Gáta-Wieselburg-, Kisapostag-kultúra, dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája) és temetkezési szokások (csontvázas, szórt hamvas és urnás temetkezések, különböző mellékletadási szokások) változatosságát tárták fel a vizsgált régióban. Emellett a lelőhelyek térbeli elemzése a településhálózat átalakulására utalt a kora és középső bronzkor átmenete, valamint a középső bronzkor vége közötti időszakban. A leletanyag, főként kerámiaedények tipokronológiai elemzése és radiokarbon adatok az időrend pontosítását, továbbá a kapcsolatrendszerek árnyalását tették lehetővé a Kr. e. 2200 – 1500 közötti periódusban Nyugat-Magyarországon.

^{A Dunántúl északi része és a környező területek abszolút kronológiája Kr. e. 2200 – 1500 között}

A kibővített tézisek angol nyelven ITT olvashatók.

Melis Eszter