A „Pest megyei várai” projekt a Régészeti Intézet hosszú évek óta folyó kutatási programja. Kiindulási pontja a Miklós Zsuzsa által vezetett, légifelvételeken alapuló OTKA program volt, amely halála után 2014-től Kovács Gyöngyi vezetésével folytatódott. A középkori várak mellett a régióban számos őskori földvár is található, melyek felmérése és roncsolásmentes módon való vizsgálata folyamatos feladat.
Ezek sorába tartozik a Tápióbicske határában fekvő Várhegy és Kalapos-hegy, ahol 2016-ban szisztematikus terepbejárást és kisebb felületen magnetométeres felmérést végeztünk. Ugyancsak 2016-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárának Őskori Gyűjteménye egy itt előkerült kiemelkedő jelentőségű holdsarlós végű arany karpánttal gyarapodott. A lelőhely kutatása 2021 végén az MNM és ELTE munkatársainak részvételével fémkeresős kutatással folytatódott. 2022. március 16–19. között a Régészeti Intézet munkatársai Berta Adrián és Szabó Nóra vezetésével 25 hektár magnetométeres és drónos felmérését végezték el.
3500 éves arany karperec Tápióbicskéről (Magyar Nemzeti Múzeum)
Pest megye közigazgatási határain belül eltérő földrajzi és kulturális régiókkal találkozunk. Az őskor időszakában a megye területén található erődített várak/földvárak a bronzkor és vaskor időszakában jelennek meg. A Kulcsár Gabriella által vezetett őskori kutatási program keretében katalógusba vett 61 erődített település sorában a kora–középső bronzkori Hatvan-kultúra (28), a középső bronzkori Vatya-kultúra (13), a késő bronzkori urnamezős kultúra (3) és Kyjatice-kultúra (8) mellett a vaskori kelta időszak (2) településeit említhetjük. Az erődített települések zöme a Kr. e. 2200/2100–Kr. e. 800 közötti időszakra, a bronzkorra datálható.
A bronzkor korai időszakának végén a Kr. e. 2200/2100 körüli időszaktól kezdődően a megye keleti-északkeleti régiójában a Hatvan-kultúra intenzív települési hálózata figyelhető meg. Ez a térség jelenti a kultúra keleti elterjedési határát, mely a Dunakanyartól, Vác vidékétől a Gödöllői-dombságon át a Tápió, a Galga és a Zagyva völgyei mentén kapcsolódik az Észak-Alföld és Közép-Tisza-vidék települési hálózataihoz. A települések a völgyekben egymástól 5–10 km-es távolságra követik egymást, alkalmazkodva a terület földrajzi adotságaihoz, megfigyelhetőek közvetlenül a folyók magaspartjain és attól eltávoldva magasabb térszínen egyaránt. Nagyon kevés lelőhelyen folyt feltárás, és ez a tény a települések pontos kronológia besorolását és viszonyát a későbbi Vatya-közösségekhez egyelőre megnehezíti. A települések mérete a 0,6 hektártól (Kóka-Várhegy) egészen a 18 hektárig (Gomba-Várhegy) terjed, az átlagos méretet a 4–6 hektáros, árokkal és földsánccal övezett központi várak és a hozzájuk kapcsolódó külső, intenzív nyíltszíni települések jelentik. A Hatvan-kultúra keleti peremvidékén megtalálható települési hálózat a terület intenzív betelepülését jelzi az adott időszakban.
A tápióbicskei arany karpántot a közelmúltban, hosszú várakozást követően 2021. december 6-án a nagyközönség is megismerhette a Magyar Nemzeti Múzeum új hónap műtárgya kiállítás sorozat részeként, és a tárgy továbbra is megtekinthető az MNM 2022. március 17-én nyílt „Kincset érő közösség” című időszaki kiállításán. A lelet komplex elemzését Tarbay János Gábor és munkatársai végezték el, a régészeti, ötvöstechnikai és természettudományos elemzések eredményei a Communicationes Archaeologicae Hungariae 2022. március elején megjelent legújabb számában olvashatók.
A kutatások az eredmények kiértékelésével és térképező talajtani fúrásokkal folytatódnak 2022-ben. A munkálatokat Tápióbicske Község Önkormányzata is támogatja.
A 2022. március 16–19. között végzett munkálatokat Berta Adrián és Szabó Nóra vezetésével végezték, melyben részt vett Kovács Bianka Gina, Kolláth Ágnes, valamint Ekrik Ákos, P. Fischl Klára, Marton Tibor, Melis Eszter, Szabó Máté. Köszönjük mindenki részvételét és munkáját!
