A BTK Régészeti Intézet már a Magyarország Régészeti Topográfiája kötetek munkálatai során is fontos szerepet vállalt hazánk légirégészeti felderítésében. A hagyományos légirégészeti anyag legtöbbjét Miklós Zsuzsa (1948–2014) készítette. Miklós Zsuzsa halála nemcsak szakmai űrt hagyott az Intézet légirégészeti munkájában, de a gyűjteményi anyag szükségszerű revízióját is előrevetítette. Az utóbbi hónapokban Szabó Máté bevonásával került sor a munka első lépéseire a Régészeti Intézet Adattárának digitalizációs programja keretében.

Az Intézet légifotó gyűjteményében a vertikális térképészeti felvételek kontaktmásolatai mellett számos ferdetengelyű képet is találhatunk, a legújabbak pedig a technika fejlődésével lépést tartva már drónokkal készültek.

A régészeti célú légi felvételek jelentős hányada különböző típusú és formátumú fényképezőgéppel, fekete-fehér, színes és infra filmre készült, de a 2000-es években már egyre nagyobb számban jelentek meg a digitális felvételek is a gyűjteményi anyagban. A több ezer darabos felvételállományról adattári kartonok, illetve részben digitális táblázatok szolgáltatnak információt.

A légirégészeti anyag revíziójának és feldolgozásának elsődleges célja, hogy a különböző módon és részletekkel eltárolt adatok egységes digitális formában, térképi háttérrel, könnyen elérhető és kereshető módon váljanak kutathatóvá, használhatóvá a Régészeti Intézet projektjeiben, publikációiban, illetve a magyar régészet számára.

A Régészeti Intézetben őrzött gyűjtemény a felvételeket repülésenként, azon belül pedig lelőhelyekhez kötve tárolja. Az adattári kartonok szkennelését és optikai szövegfelismerését (OCR) követően kerülhetett sor a leíró adatok táblázatos feldolgozására és rendszerezésére, ezzel egyszerűsítve az adatok elérését is. Mivel a kartonok csak az analóg felvételekről adnak tájékoztatást, a digitális felvétel állománnyal való összevetésük és egységesítésük is fontos lépés. A munka következő fázisaként ezt az egységesítést egészíti ki a fotózott helyszínek pontos azonosítása, és térbeli adataik rögzítése. Mivel a fényképekhez sok esetben nem kapcsolódik pontos helymeghatározás, vagy a mai lehetőségeink szerint már pontatlannak tarthatók, a felvételek helymeghatározását a rajtuk látható jelenségek szerint, térinformatikai háttérrel végezzük el.

A légirégészeti anyag rendszerezése során számos kisebb-nagyobb, de alapvetően várható „hibát” sikerült kijavítani. Ezek többsége az adatok elírását, elütését jelenti, de az évtizedekkel korábbi technikai feltételekből fakadó helymeghatározási pontatlanságokat is orvosolja a revízió.

Az elmúlt időszak eredményeként az adattári kartonok digitalizációján és rendszerezésén túl a táblázatos formában elérhető, és a Miklós Zsuzsa által készített digitális légifotókat is tartalmazó anyag egységesítésének és térbeli meghatározásának nagyjából a harmadát sikerült elvégezni. A hátralevő teljes feldolgozással még nem ér véget a munka, ugyanis azt követően kerülhet sor az analóg légi felvételek szkennelésére, és végül a fotóállomány és a leltár ellenőrzésére, amellyel – reményeink szerint – a Régészeti Intézet egy könnyen elérhető és kezelhető, helyadatokkal rendelkező légirégészeti adatbázissal segítheti a kutatói munkát.