Az elmúlt években a kutatók egy széleskörű európai és amerikai összefogással megvalósult, nagyszabású archeogenetikai program keretében sikeresen elemezték közel 800 őskori humán egyén genomját. A kutatás eredményei 2021. december 22-én jelentek meg a Nature-ben.

A projekt célja a Brit-szigeteket a bronzkor második felében (Kr. e. 1300–800) elérő népességmozgások feltérképezése volt. Ez a betelepülési hullám összefüggésben állhatott a kelta nyelvek terjedésével, és a Brit-szigetek későbbi vaskori népességeinek alapját alkothatta. Ahhoz, hogy Európa bronzkori és vaskori népesedési folyamatai jobban megismerhetők legyenek, az európai kontinens számos régiójából, így hazánk területéről is vizsgáltak DNS mintákat. A közép-európai leletek alapvető jelentőségű összehasonlító anyagok voltak ebben a vizsgálati sorozatban. Mindezen adatok a jövőbeni kutatások során régiónk vaskori népességtörténeti kérdéseinek megválaszolásához is alapul szolgálnak majd.

A projekt során végzett kutatások hazai lebonyolítását Szécsényi-Nagy Anna (ELKH BTK Archeogenomikai Intézet) és Hajdu Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék és MTM Embertani Tár) koordinálta.

2021 12 22 nature kep1

Emberi sziklacsont laboratóriumi tisztítása DNS mintavétel előtt az ELKH
Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetében. (Fotó: Ficsor Márton)

A vizsgálatokat végző kutatócsoport – a Yorki Egyetem, a Harvard Medical School és a Bécsi Egyetem kutatóinak vezetésével – megállapította, hogy a bronzkor második felében (Kr. e. 1300–800 között) az újkőkor óta Európában élő korai földművesek génállománya ismét megerősödött, dominánssá vált. Ennek köszönhetően Közép- és Nyugat-Európa késő bronzkori népességeinek génállománya jobban hasonlított egymáshoz.

2021 12 22 nature kep2

Légifotó Gór-Kápolnadombról (Civertan Grafikai Stúdió / Jászai Balázs), amely az őskorban és a középkorban is lakott vagy használt volt.
Zablaoldalpálca gímszarvas agancsból a késő bronzkori település egyik embercsontokat is tartalmazó gödréből. (Fotó: Ilon Gábor)

A vizsgált bronzkori időszakban Dél-Anglia lakosságának közel fele kicserélődött. Ez a folyamat azonban nem egy egyszeri és drasztikus migráció eredménye lehetett, hanem valószínűleg a mai Franciaország területén élt közösségekkel fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat kísérő, kisebb mértékű áttelepülések és házasságok révén valósult meg.

A bronzkornak ebben az időszakában már kiterjedt kereskedelmi útvonalak hálózták be Európa jelentős részét, nagy távolságra eljuttatva a bronzból készült eszközöket és azok előállításához szükséges nyersanyagokat. Az új eredmények tanúsága szerint ezek a kereskedelmi kapcsolatok esetenként jelentős mértékű népességkeveredést is eredményezhettek, meghatározó hatást gyakorolva Európa későbbi populációinak összetételére is.

A bronzkortól eltérően a vaskori közösségek örökítő anyagában a genetikai elemzés nem talált nagyobb népességmozgásra utaló nyomokat. Ebből arra következtethetünk, hogy a kelta nyelveken beszélő csoportok már korábban, a bronzkor folyamán érkeztek a Brit-szigetekre.

2021 12 22 nature kep3

Késő bronzkori többes temetkezés feltárása a kenti Cliffs End Farm lelőhelyen. Az emberi minták DNS és
különböző izotópelemzésen is átestek, amelyek igazolták a Kr. e. 10-9. században eltemetettek távoli eredetét.
A gödörbe használati tárgyakon kívül egy szarvasmarha fejét és két újszülött bárányt is behelyeztek a temetés során.
(Fotó: Wessex Archaeology)

A kutatásban kiterjedt hazai gyűjteményi és kutatási hálózat vett részt.

A régészeti és antropológiai háttérkutatást és a gyűjteményi anyagokat az alábbi magyarországi kutatók és intézmények biztosították:

Almássy Katalin (korábban Jósa András Múzeum, Nyíregyháza)
Bartosiewicz László (korábban ELTE BTK, Budapest)
Bernert Zsolt (Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest)
Czifra Szabolcs (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest)
Deminger Csilla (Kuny Domokos Múzeum, Tata)
Domboróczki László (Dobó István Vármúzeum, Eger)
Gallina Zsolt (Ásatárs Kft., Kecskemét)
Gyenesei Katalin (Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK Embertani Tanszék, Budapest)
Hajdu Tamás és Szeniczey Tamás (Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK Embertani Tanszék, Budapest és Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest)
Ilon Gábor (független kutató, Mesterháza)
Istvánovits Eszter (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza)
Kiss Viktória és Kulcsár Gabriella (ELKH BTK Régészeti Intézet, Budapest)
F. Kovács Péter (Damjanich János Múzeum, Szolnok)
Kulcsár Valéria (Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszék, Szeged)
Pesti Krisztina és Újvári Ferenc (Rómer Flóris Művészeti és Történeti és Múzeum, Győr)
Pilling Zoltán (független kutató, Budapest)
Somogyi Krisztina (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár)
Somogyvári Ágnes (korábban Katona József Múzeum, Kecskemét)
Szabó Géza (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd)
Tankó Károly (MTA-ELTE Interdiszciplináris Régészettudományi Kutatócsoport, Budapest)

A nemzetközi kutatócsoport hazai archeogenetikus partnerei:

Szécsényi-Nagy Anna és Mende Balázs Gusztáv (ELKH BTK Archeogenomikai Intézet)

 

A cikk itt érhető el:

https://www.nature.com/articles/s41586-021-04287-4

Az alábbi linken rövid beszámoló olvasható a cikk jelentőségéről:

https://www.nature.com/articles/d41586-021-03770-2

 

További információ: 

Hajdu Tamás (ELTE TTK)
és Szécsényi-Nagy Anna (ELKH BTK AGI)