Redő Ferenc, intézetünk nyugalmazott főmunkatársa, december 21-én ünnepeli 80. születésnapját. Egyetemi éveit, és Harmatta János Ókortudományi Tanszéki Kutatócsoportjában eltöltött kezdeti időszakát követően 1982-ben csatlakozott az MTA Régészeti Intézetének kutatóközösségéhez, majd több éven át az intézmény igazgatóhelyetteseként is dolgozott. E jeles alkalomból 2025. december 16-án köszöntöttük őt az MTA Humán Tudományok Kutatóháza galériáján, kollégák, barátok és családtagok körében.
(Fotó: Szederkényi Róbert)
Az ünnepségen felkért kollégák és barátok – Bondár Mária, Gabler Dénes, Jerem Erzsébet, valamint Gyarmati Antal, Zalalövő polgármestere – személyes hangú köszöntőkkel idézték fel Feri munkásságát és az együtt töltött éveket. Az eseményt, amely az intézet karácsonyi ünnepségével egybekötve, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet munkatársainak részvételével valósult meg, koccintás és kötetlen beszélgetés zárta.
(Fotó: Szederkényi Róbert)
Redő Ferenc 1973-ban, szerezte meg előbb latin nyelv és irodalom, illetve Mócsy András tanítványaként, régészet szakos diplomáját. Az aktív régészeti életpályáját végigkísérő zalalövői ásatásokba már utolsó egyetemi évében bekapcsolódott, neve azóta elválaszthatatlanul összeforrott a zalalövői római kori település, Salla kutatásával. A lelőhelyen évtizedeken át folytatott feltárásainak eredményeit számos tanulmányban tette közzé. Kutatásai meghatározó jelentőségűek a római kori Pannonia történetének megismerésében: különösen a Borostyánkőút térségének történeti folyamatai, valamint a Zala-vidék településtörténete szempontjából alapvetőek. Zalalövő római kori múltjának feltárásáért és megismertetéséért végzett munkáját a település 2003-ban díszpolgári címmel ismerte el.
Munkásságában kiemelt helyet foglal el a császárkori numizmatika, a római érmek kronológiai és történeti feldolgozása; e témában is számos publikáció fűződik a nevéhez. 1999-ben az ő szerkesztésében jelent meg Magyarország római kori pénzleletei (FMRU) harmadik – mindmáig utolsó – kötete, a hatvanas évek végén indult, német kezdeményezésű leletközlési vállalkozás hazai folytatásaként. A kötet külön értéke a lelőhelyek részletes topográfiai bemutatása, amely az éremleleteket a megfelelő régészeti kontextusba ágyazza.
Redő Ferenc és Gabler Dénes irányításával intézetünk 1983-ban kutatásokat indított a közép-itáliai San Potito di Ovindoli térségében; egy, az Appenninek hegyláncának keskeny völgyében fekvő császári villagazdaság területén. Az ásatások mintegy harminc éven át zajlottak a több periódusú, mozaikokkal és falfestményekkel díszített épületegyüttesben. Villafeltárásainak egy további állomása Pannonia nyugati peremvidékére esett; a Zalalövőhöz közeli, erőteljes italikus hatásokat mutató alsórajki villa kutatása is szorosan kötődik a nevéhez.
Nyugdíjasként is aktívan vesz részt különféle régészeti és ókortörténeti programokon: gyakran kérik fel előadónak, szakértőnek, szakmai lektornak, és a feladatokhoz minden esetben a tőle megszokott alapossággal közelít.
A 2007. évi nyugdíjba vonulása új távlatokat nyitott számára. Leányfalun azóta a helyi kulturális élet egyik meghatározó szereplője. Sokoldalúságát jól mutatja az a szerteágazó tevékenység, amit nap mint nap a genius loci megőrzéséért és továbbéltetéséért végez. Részt vett a Líra Gyalogosai irodalmi kör munkájában, tagja a Szent Anna Kórusnak és a Ripacsok amatőr színjátszókörnek, valamint a Leányfalu Lapja szerkesztőbizottságának. Emellett sokat tesz Leányfalu egykori plébánosa, Katona Puszta Sándor papköltő hagyatékának feltárásáért és megismertetéséért; és gondosan ápolja szülei, id. Redő Ferenc és Vörös Rozália örökségét, de ő maga is foglalkozik szövéssel. Személyében 2024 óta Leányfalu díszpolgárát is tisztelhetjük.
Feri azok közé a széles körű klasszikus műveltséggel és holisztikus látásmóddal rendelkező kutatók közé tartozik, akiknek személyisége különleges kisugárzással hat a környezetükre.
Isten éltesse Redő Ferencet! Kedves Feri! További jó egészséget és sok aktív, alkotó évet kívánunk Neked!