A Kárpát-medence középkori környezettörténete című program (OTKA/NKFI K-112318) keretében Jakab Gusztáv, az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársa 2017. október 9-11. között kutatóúton járt Erdélyben. A kutatóút célja az erdélyi környezettörténeti kutatások egyik legfontosabb helyszínén megfigyelhető régészeti jelenségek leírása volt.

Homoródszentpál (Hargita megye) határában egy nagyobb kiterjedésű, gátakkal ellátott mesterséges tavat fedeztek fel az Intézet munkatársai, amely a 14. századtól egészen a 19. századig működött. A tavat egy közel 8000 éves tőzegláp területén alakították ki, ahol már a császárkorban is víztározó tó létezett. A 20. század elején komoly földmunkák folytak a tó körül, megpróbálták az elhanyagolt völgyzáró gátat felújítani, amivel jelentősen károsították a középkori lelőhelyet. A mostani kutatóút célja a középkori(?) gátmaradványok azonosítása és keltezése volt. A régészeti feltárást Sófalvi András, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régésze végezte el. A munka során letisztítottak egy feltételezett középkori gátmaradványt. Az elkészített profil segítségével adatokat gyűjtöttek a gát szerkezetéről, építésének módjáról. A legfontosabb eredmény, hogy sikerült nagy mennyiségű, radiokarbon mérésre alkalmas szerves anyagot begyűjteniük a gát alatti rétegből, amivel lehetővé válik az építés idejének egyértelmű meghatározása. A mérési eredmények remélhetően jól kiegészítik a lápi üledék 5,6 m vastag, különféle módszerekkel már korábban feldolgozott, radiokarbon mérések sorával keltezett rétegsorát.

Ismereteink szerint ilyen összetett, régészeti-történeti adatokkal és topográfiai felméréssel is kiegészített vizsgálatra egy lelőhelyen belül még nem került sor a Kárpát-medencében.

A "Magyarország Régészeti Topográfiája" program keretében az MTA BTK Régészeti Intézet munkatársai 2017. október 12-én magnetométeres felmérést és drónnal régészeti célú légifotózást végeztek a hódmezővásárhelyi Nagy Bőve-halom (korábban: Téglás-Bakay-halom) Árpád-kori lelőhelyen (templom, temető, település).

A munka a Hódmezővásárhely határára összpontosító Csongrád megyei régészeti topográfiai felmérés keretében zajlott, együttműködésben a Szegedi Egyetem Régészeti Tanszékével, a szegedi Móra Ferenc Múzeummal, a hódmezővásárhelyi Tornyay János Múzeummal és Csongrád megyei kormányhivatallal.

A vizsgált lelőhely az 1960-as évek elején mezőgazdasági munkák során vált ismertté. A Bőve-halom tetejét érintő leletmentő ásatás (B. Nagy Katalin) során egy agyag alapozású középkori templom maradványai kerültek elő, a körülötte fekvő, melléklet nélküli sírokkal; a feltárás dokumentációja sajnos nem maradt fenn. Az 1977-ben és 2017-ben folytatott szisztematikus felszíni leletgyűjtés során a dombtól K-re és DNY-ra kerültek elő Árpád-kori kerámiatöredékek. A mostani vizsgálat célja az volt, hogy a templomról, illetve a hozzá tartozó egykori településről szerezzünk további adatokat, a Régészeti Intézet saját műszerparkjával.

A felmérést megtekintették a Csongrád Megyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Osztálya munkatársai is.

Az eddig ismert legkorábbi leprás megbetegedés csonttani tüneteit mutatták ki hazai kutatók, köztük Intézetünk munkatársai, a mai Abony közelében a késő rézkorban élt emberek maradványain. A kutatócsoport eredményei 2017. október 12-én láttak napvilágot a PLoS One folyóiratban.

A mai Abony közelében az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársai egy, a késő rézkor kezdetén, Kr. e. 3700/3600 körül itt élő közösség települését tárták fel 2006-ban. Az előkerült emberi maradványokat egy antropológusokból és régészekből álló hazai kutatócsoport elemezte az MTA BTK Régészeti Intézete (Köhler Kitti, Marton Tibor, Serlegi Gábor), az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszéke (Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás), a Magyar Nemzeti Múzeum (Fábián Szilvia), és a Szegedi Tudományegyetem (Marcsik Antónia) munkatársainak együttműködésében. Az archeogenetikai vizsgálatokat az University College London kutatója, Helen D. Donoghue végezte el. Az antropológiai és paleopatológiai kutatást irányító Köhler Kitti és Hajdu Tamás vizsgálatai alapján a késő rézkori közösség egyik tagján a lepra csonttani tüneteit figyelhetők meg. Jelenlegi tudásunk alapján ez lehet a világ legkorábbi kimutatott leprás megbetegedése, mely mintegy ezer évvel korábbi az eddigi legidősebb, Anatóliában fellelt esetnél. Az elemzések eredményeit bemutató tanulmány a PLoS ONE című folyóiratban jelent meg.

A tanulmány megjelenését az MTA Open Access alapja támogatta. 

A tanulmány magyar nyelvű kivonatát ITT olvashatjuk.

2017. október 17-én, kedden 11 órakor a Barcelonai Autonóm Egyetem Őskori Régészeti Tanszékének vezetője, Prof. Dr. Roberto Risch tart előadást Intézetünkben

"State formation, resistance and collapse: The Copper and Early Bronze Age societies of the Iberian Peninsula (c. 2500-1500 BCE)" címmel.

Az előadás szűkebb témája az Ibériai-félsziget Kr. e. 2500-1500 közötti időszakának története, de módszertani szempontból más korszakok kutatói számára is tartogat érdekességet.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A "Magyarország Régészeti topográfiája – Múlt, jelen, jövő" című konferencia tanulmánykötete hamarosan megjelenik.

 A könyvbemutatót  2017. november 24-én, pénteken 11 órától tartjuk a IX. kerület Tóth Kálmán u. 4. földszinti nagy teremben.

 A meghívó készül, addig is kérjük, hogy írják be a naptárukba ezt az eseményt.

 Mindenkit szeretettel várunk!

Ebben az évben is folytatódott a Fejér megyei csókakői vár régészeti kutatása, mely az MNV Zrt. támogatásával, a Szent István Király Múzeum szervezésében folyt. A középkori és török kori helyiségek mellett felszínre bukkant az alsóvári ciszterna, melyet egy török kori forrás szerint a 17. század közepén létesítettek. Az ásatásvezető munkatársunk Kovács Gyöngyi, régész munkatársa Belegrai Tamás, a feltárás konzulense Hatházi Gábor volt.

Az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakbizottsága által szervezett „Fiatal kutatók félidőben” konferencián elhangzott 22 előadásból Kolláth Ágnes kolléganőnk "Buda gazdasági kapcsolatai az oszmán uralom alatt a kerámialeletek tükrében" című előadását választották a legjobb előadásnak. 

Szívből gratulálunk a kitűnő munkához és az elismeréshez Áginak!

2017. szeptember 28-án, csütörtökön számolnak be az MTA kutatóintézeti hálózatában dolgozó fiatal  kutatók legújabb eredményeikről.

A „Fiatal kutatók félidőben” címmel megrendezésre kerülő konferencián Intézetünk két munkatársa is részt vesz.

Csikiné Kolláth Ágnes "Buda gazdasági kapcsolatai az oszmán uralom alatt a kerámialeletek tükrében" címmel tart előadást, míg  Pósa Annamária kolléganőnk poszterrel vesz részt az eseményen.

A konferencia részletes programját és adatait  ITT olvashatjuk.

Az Ókori és Népvándorlás Kori Régészeti Témacsoport szervezésében tavasszal elindított előadások szeptembertől folytatódnak.

Az őszi első előadást Zatykó Csilla tartotta

"Régészet, történelem, természettudományok: egy tájhasználat rekonstrukció módszertani tanulságai"

címmel 2017. szeptember 19-én, kedden Intézetünk tanácstermében.

A visegrádi Sibrik-domb régészeti kutatása 2013-ban vett új lendületet, az ásatáson a Régészeti Intézet és a Mátyás Király Múzeum közötti keretmegállapodás értelmében az Intézet fiatal kutatója, Merva Szabina is részt vesz.

A római erőd, illetve a későbbi ispánsági központ belterületén idén nyáron is folyt feltárás, melynek során a korábbi évek ásatásai nyomán kirajzolódó kép további részletekkel gazdagodott. A mintegy 150 négyzetméter feltárt területen elsősorban a középkori megtelepedéshez köthető objektumokat találtunk. A telepjelenségek közül érdemes kiemelnünk egy, a 8. század vége és a 9. század közé keltezhető ötvöskemencét. A ritka lelet valószínűsíthető datálását az a szerencsés körülmény adja, hogy egyrészt a betöltéséből előkerült leletanyag (öntőtégelyek, nyersanyaghulladékok) nem kevert, másrészt a kormeghatározó kerámiatöredékek többsége másodlagosan erősen megégett, illetve felületükön salaknyom észlelhető, így közvetlenül a kemence használatához köthető. Az ötvöskemence, túl azon, hogy a kora középkori technológiatörténet szempontjából is rendkívül ritka, szerencsés leletnek számít, határozottan utal Visegrád-Sibrik-domb lelőhely 8-9. századi központ voltára.

A feltárásról a Közkincs-kereső című rádióműsorban hallhatunk bővebben, a felvétel 18:30-nál indul.