2020. február 18-án köszöntöttük Intézetünkben Szőke Béla Miklóst 70. születésnapja alkalmából.

Szőke Béla Miklós egyetemi tanulmányait 1973-ban fejezte be az ELTE Bölcsészettudományi Karán régészet–történelem szakon. Ugyanettől az évtől az MTA Régészeti Intézetének munkatársaként kezdte meg pályafutását. 1976-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett, 1993-tól az MTA kandidátusa, 2013 óta az MTA doktora; tudományos főmunkatárs.
Fő kutatási témái az 1970-es évek óta elkísérik. A kora Árpád-kori köznépi temetők, ékszerek, női viselet kérdésének kutatása a későbbiekben kiegészült a Karoling- és késő avar kori női és férfi viselet, ékszerek, övveretek és egyéb tárgytípusok kutatásával. 1974-től kapcsolódott be a Magyar Régészeti Topográfia munkálataiba. A terepbejárások és az azokból származó településanyag tudományos értékelése mellett számos csatlakozó ásatás vezetője volt Békés megye területén.
Több ezer sír feltárása fűződik nevéhez. Köztük legnagyobb arányban a Zala megyei avar kori és Karoling-kori temetkezések találhatók. Zala megyei kutatásait részben – a Kis-Balaton-projekt és a Hahóti-medence településtörténetére koncentráló – mikroregionális kutatások keretei közt végezte. 1994 óta vezeti a zalavár-várszigeti ásatásokat, ahol a Karoling-kori központ (Mosaburg) területén létesült zalavári bencés apátság, majd török kori végvár kutatása a Régészeti Intézet és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésével zajlik napjainkban is. Kiemelt figyelmet szentelt a késő avar kori és Karoling-kori történeti források elemzésének, újraértékelésének is.
1989 óta az Alexander von Humboldt-Stiftung ösztöndíjasa. Hosszú évekig főszerkesztője volt a Régészeti Intézet folyóiratának, az Antaeusnak. 1994-től vett részt az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének képzésében, ahol népvándorlás kori anyagismeretet és szaktárgyi segédtudományokat tartott. Ásatásain, elsősorban a zalavári tervásatáson régész-generációk nőttek föl.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének nevében Benkő Elek igazgató úr és Masek Zsófia köszöntötte az ünnepeltet. Kutatásainak további folytatásához jó egészséget kívánunk.

2020. február 6. és 8. között Vinkovciban került megrendezésre az „Avari i Slaveni” (=Avarok és szlávok) című nemzetközi régészeti konferencia. Az azonos című zágrábi régészeti kiállításhoz kapcsolódó konferencia témája az Avar Kaganátus perifériájának kutatása volt, különös tekintettel annak északi és déli peremterületeire. A konferenciát szervező Anita Rapan Papeša (Gradski Muzej, Vinkovci) jelentős munkáját nemcsak a résztvevők számos országot felölelő széles köre, hanem a nagyszámú, adatokban igencsak gazdag előadás is tanúsította.
A kezdőhangot Falko Daim adta meg nyitó előadásában, amelyet az átfogó problémák iránti érzékenység és az avar temetők értékelésében felvethető, felvetendő új nézőpontok megfogalmazása iránti igény jellemzett. A horvát régészet képviseletében a korszak kutatásában jeles kollégák többsége megjelent, továbbá jelen volt és előadást tartott számos szerb, szlovák, cseh, osztrák és német kolléga. A magyar régészet új eredményeit több kolléga, illetve kutatócsoport is áttekintette. Személyes jelenlétével Blay Adrienn, Samu Levente, Gulyás Bence, valamint – intézetünkből – Langó Péter és Takács Miklós segítette a mindvégig szakmai keretek között maradó, jó hangulatú eszmecserét, adott esetben egy-egy vitát. Igencsak örvendetes volt, hogy a részt vevők többsége a fiatalabb korosztályba tartozott, így a vinkovci konferencia a szakmai utánpótlás meglétét is tanúsította.
A konferencia zárónapján, 2020. február 8-án a résztvevők Zágrábba látogattak, hogy közösen vegyenek részt az „Avari i Slaveni” című kiállítás ünnepélyes bezárásán a zágrábi Régészeti Múzeumban (=Arheološki muzej u Zagrebu). Az „Avari i Slaveni” című konferencia előadásait a szervezők egy önálló kötetben fogják közre adni.

2020-ban új kutatási program indult az NKFIH támogatásával (NKFIH K-19/132663), melynek témája az újkőkori kerámiakészítés korai története a Duna-vidék középső részén a korai neolitikus Starčevo ’kultúra’ késői időszaka és a késő neolitikus Lengyeli ’kultúra’ megjelenése közötti időszakban (Kr. e. 5500/5450–5000/4900).

A projekthez kapcsolódóan előadásokkal várunk mindenkit a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében, 2020. február 25-én, kedden 9 órától a

„Változó tradíciók. Kerámiastílus, előállítás és használat tér- és időbeli mintázatai a Kr. e. 6. évezred második felében a Délkelet-Dunántúlon és a környező régiókban”

című találkozón.

A részletes program a mellékletben található.

Az idei EAA konferencia szekcióiba, kerekasztal beszélgetéseire 2020. február 17, hétfőig lehet előadásokkal és poszterekkel jelentkezni a rövid absztraktok feltöltésével.
Intézetünk munkatársai is több szekció szervezésében vesznek részt. Ezek mellett számos nagyon izgalmas témával találkozhatunk a konferencia kínálatában.

Érdemes még jelentkezni!

Külön szeretnénk felhívni a figyelmet a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat különleges pályázatára. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával közel 70 regisztráció anyagi támogatására nyílik lehetőség. A pályázat részletei elérhetőek az MRMT honlapján és Facebook oldalán is.

 #135
ArchaeoGenetics the Real Meaning: Towards Synergies between Genetics and Archaeology
Main organiser: Anna Szécsényi-Nagy (Hungary)
Co-organisers: Alissa Mittnik (United States), Maite Rivollat (Germany), Stefanie Eisenmann (Germany)

#218
Archaeology in 3D – New Technologies for Old Questions
Main organiser: András Patay-Horváth (Hungary)
Co-organisers: Sorin Hermon (Cyprus), Erzsébet Jerem (Hungary)

#298
Being Sarmatian Approaching “Sarmatian Archaeological Cultures” as a Networking System
Main organiser: Zsófia Masek (Hungary)
Co-organisers: Mordvintseva, Valentina (Russia)

#369
From Isotope Ratios to Narratives: Exploring the Ways that Biogeochemical Studies are Impacting Eurasian Archaeology
Main organiser: Viktória Kiss (Hungary)
Co-organisers: Julia Giblin (United States), Łukasz Pospieszny (United Kingdom)

#376
Networks and Mobility in the 3rd–2nd Millennium BCE between the Middle-Danube and the Adriatic Area: New Ideas and Interdisciplinary Approaches
Main organiser: Claudio Cavazzuti (Italy)
Co-organisers: Alberta Arena (Italy), Mario Gavranović (Austria), Viktória Kiss (Hungary), Mathias Mehofer (Austria)

# 469
Horseman-Horse Couple through Time and Space
Main organiser: Marion Binde (France)
Co-organisers: Ilona Bede (France), Gergely Csiky (Hungary)

A Castellum Pannonicum Pelsonense sorozatot 2010-ben indították útjára. A sorozat elsődleges célja a Keszthely-Fenékpuszta római erődítményében és környékén végzett régészeti kutatások eredményeinek bemutatása volt. A sorozat kötetei hamarosan más korszakok eredményeiről is beszámoltak (lásd a CPP 4. és 6. kötete). Fenékpuszta, a Kis-Balaton régió és Nyugat-Magyarország tágabb térségében található leletek és kontextusok gazdag tárháza vezetett egy olyan kötet összeállításának gondolatához, amely a régió újabb kutatásait mutatja be a neolitikumtól egészen a vaskor időszakáig. Így készülhetett el és jelent meg 2019 végén Bánffy Eszter és P. Barna Judit szerkesztésében, Heinrich-Tamáska Orsolya közreműködésével a Castellum Pannonicum Pelsonense sorozat 7. kötete.

A kötet tanulmányai elsősorban a réz- és a bronzkorra összpontosítanak, kis kitekintéssel egészen a késő La Tène-korszakig. A kötet budapesti bemutatójára 2020. február 5-én a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat szervezésében került sor a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kötetet Raczky Pál ismertette és méltatta részletesen, melynek írásos anyaga az Archeologiai Értesítő következő számában lesz olvasható.

A kötet tartalomjegyzéke itt található.

Bánffy Eszter – Barna Judit (Hrsg./ed):

„TRANS LACUM PELSONEM” Prähistorische Forschungen in Südwestungarn (5500–500 v. Chr.) — Prehistoric Research in South-Western Hungary (5500–500 BC)

Castellum Pannonicum Pelsonense 7. kötet

Redigunt
Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet (Archäologisches Institut des Geisteswissenschaftlichen Forschungszentrums der Ungarischen Akademie der Wissenschaften)
Leibniz Institut für Geschichte und Kultur des östlichen Europas (GWZO)
Balatoni Múzeum (Balatoni-Museum)
Römisch-Germanische Kommission des Deutschen Archäologischen Instituts

Budapest • Leipzig • Keszthely • Frankfurt/M. • Rahden/Westf. 2019

Az MTA vendégkutatói pályázata segítségével 2019. októberétől kapcsolódott be a Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkájába Claudio Cavazzuti antropológus.

A vendégkutatói pályázat során a bronzkori Vatya-kultúra hamvasztásos (elsősorban női) temetkezéseinek stabilizotópos vizsgálatát végezte el. Hasonló vizsgálatok eddig csak az ún. korhasztásos sírokból előkerült emberi maradványokat (csontvázakat) érintették. A korszakban jelentős számú, hamvasztásos temetkezésekből ismert égett csontmaradvány vizsgálatára eddig nem volt mód hazánkban. Így a közös munka új módszerekkel és eredményekkel egészíti ki a Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkáját és a hazai bronzkor kutatását. A projekt eredményei hozzájárulnak a közép-európai bronzkori közösségek kapcsolatainak, házasodási szokásainak és vándorlásainak jobb megismeréséhez.

A négy hónapos vendégkutatói időszak zárásaként 2020. január 28-án, kedden délután 2 órakor hallhatunk az első eredményekről:

Dr. Claudio Cavazzuti (Museo delle Civiltà, Rome; Durham University) és Dr. Federico Lugli (University of Bologna)

„New bioarchaeological and isotopic data on Vatya cemeteries and the relation with broader European dynamics of human mobility in the Bronze Age” című előadásában.

Helyszín: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet, Humán Tudományok Kutatóháza, B épület, 2. emelet, Tanácsterem, 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4.

Az eredmények részletes kiértékelése és az együttműködés folytatódik. A kutatási terület legújabb eredményeiről és módszertani tanulságairól az EAA idei budapesti éves konferenciáján két szekcióban is tájékozódhatunk. A szekciókba előadással/poszterrel 2020. február 13-ig lehet jelentkezni az EAA 2020 honlapján.

#369: From Isotope Ratios to Narratives: Exploring the Ways that Biogeochemical Studies are Impacting Eurasian Archaeology [szekciószervezők: Kiss Viktória, valamint Julia Giblin (United States), Łukasz Pospieszny (United Kingdom)]

valamint

#376 Networks and mobility in the 3rd-2nd millennium BCE between the middle-Danube and the Adriatic area: new ideas and interdisciplinary approaches [szekciószervezők: Claudio Cavazzuti (Italy), valamint Alberta Arena (Italy), Mario Gavranović (Austria), Viktória Kiss (Hungary), Mathias Mehofer (Austria)]

A magyar régészettudomány egyik legfontosabb folyóirata az Archaeologiai Értesítő. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat tudományos folyóirata Budapesten az Akadémiai Kiadó gondozásában jelenik meg és 1868 óta a magyar régészet elsőszámú és ezzel legrégebbi máig létező kiadványa.

A Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottságának közlönyeként induló lap a Magyarország, illetve a Kárpát-medence területén élt közösségek régészeti örökségével foglalkozik. Átfogó tanulmányok, kisebb forrásközlések révén áttekintést ad a hazai régészet legújabb eredményeiről. Közli a szakmai konferenciák, jelentősebb ásatások, a tudományos közélet híreit, és szemlélet-formáló, tájékoztató szerepet tölt be a magyarországi és nemzetközi kiadványok recenzióival. A tanulmányok magyarul, német, angol vagy francia kivonattal jelennek meg, néhány cikk idegen nyelven. Ezzel a folyóirat a magyar tudományos nyelvezet megőrzésében és folyamatos bővítésében is meghatározó szerepet játszik.

A folyóirat megalapítója Rómer Flóris volt, akinek indítványára 1868-ban az Archaeologiai Közlemények mellett, bár kisebb terjedelmű, de sűrűbben megjelenő folyóiratot indított az Archeologiai Bizottság. 1881-ben már Régészeti és Embertani Társulat néven futó társaság közlönye, ekkor indult új folyama, mely nemcsak terjedelemben, de méretben is nagyobb volt az előző 14 számnál. A második világháború előtt indult III. folyama.

A folyóirat főszerkesztője 2014–2019 között Raczky Pál volt, szerkesztője Ritoók Ágnes, a szerkesztőbizottság támogatásával. Raczky Pál 2019 végén a folyamatos megújulás és a fiatalabb generációk aktív szakmai szerepvállalási lehetőségének biztosítása érdekében lemondott főszerkesztői tisztéről. Ezt követően az MTA Régészeti Tudományos Bizottsága Vida Tivadart jelölte a folyóirat új főszerkesztőjének és vezetésével 2020-tól egy megújuló szerkesztőbizottság kezdi meg munkáját a nagymúltú lapnál.

A 2019. decemberében megjelent 144. lapszámban is számos kitűnő írás látott napvilágot.

Köztük az ELTE BTK Régészettudományi Intézete, a Várkapitányság Nonprofit Zrt. és Intézetünk együttműködésében kollégáink a felső-Tisza-vidéki Polgár-szigeten a késő neolitikumban kialakult településhálózatot vizsgálták részletesebben. A Raczky Pál vezetésével, Mesterházy Gábor, Serlegi Gábor, Vágvölgyi Bence és Füzesi András közös munkája nyomán most megjelent tanulmányban a Polgár-Csőszhalom környezetében végzett, több évig tartó geomágneses munkák eredményeit is bemutatják. Ennek alapján a Csőszhalom és a körülötte található horizontális település együttesen 67,5 hektár nagyságúnak határozható meg.

A lapszámban olvashatjuk még Benkő Elek emlékezését 2018-ban elhunyt Torma István kollégánkra.

Melis Eszter tollából pedig egy tartalmas recenziót olvashatunk "Michal Ernée: Prag-Miškovice. Archäologische und naturwissenschaftliche Untersuchungen zu Grabbau, Bestattungssitten und Inventaren einer frühbronzezeitlichen Nekropole. Römisch-Germanische Forschungen 72."  kötetről.

2020-ban az NKFIH támogatásával új kutatási program indul, mely 2023 augusztusáig fogja az adott keretek között elemezni a Mosoni-síkság korai Árpád-kori régészeti hagyatékát. A kutatócsoport vezetője Takács Miklós (PPKE BTK Régészettudományi Intézet/Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet), tagjai Czuppon Tamás (Hanság Múzeum, Mosonmagyaróvár) és Langó Péter (PPKE BTK Régészettudományi Intézet/Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet). A kutatási program befogadó intézménye a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet.

A kutatási program kiinduló kérdései: miként formálódott a kora Árpád-korban a Magyar Fejedelemség, majd Királyság nyugati határterülete? Mennyiben azonos az itt található régészeti emlékanyag a központi területek hasonló emlékanyagához, vagy adott esetben mennyiben különbözik attól? Voltak-e és ha igen, akkor milyen jellegűek voltak azok a hatások, amelyek e régió tárgyi hagyatékában, kulturális gyakorlatában nyomot hagytak? Hogyan viszonyult a politikai határ közelsége e területen a kulturális tájhasználathoz? Miként formálódott és milyen szerepe volt a határvédelemben és a terület feletti központi ellenőrzés gyakorlatában az itt létesült erősségnek?

Mindezek különösen érzékeny kérdések a Mosoni-síkság esetében, hiszen e terület egyszerre bír stratégiai funkcióval, de közvetítő területe lehetett a nyugati irányából érkező invencióknak is. Az elemzések eredményei remélhetőleg hatékonyan fogják segíteni a nyugati határterület változásainak és időrendjének tisztázását. A vizsgálatsorozat végén a korábbinál teljesebb képet kapunk a Mosoni-síkság 10–11. századi anyagi kultúrájáról, időrendjéről és az itt lévő határterület gazdálkodásának jellegzetességeiről. A lébény-Bille-dombi telepfeltárás 10–11. századi fázisa és a mosoni földvár monografikus igényű feldolgozásai nem csak a telepkutatásban, és a földvárkutatásban jelentenek új eredményeket, hanem segíteni fogják a 10–11. századi kerámia, széles időhatárokat kijelölő keretszerű keltezésének pontosítását is, az egyes szűkebb időrendi fázisok finomabb kronológiai értelmezését is. Az állatcsontanyagok és az archaeobotanikai adatok elemzése pedig a terület állattartási stratégiájára és mezőgazdasági viszonyaira nyújt majd választ.
A kutatási program négy évében (2020–2023) a Mosoni-sík három legfontosabb kora Árpád-kori lelőhelyét szeretnénk feldolgozni hagyományos, régészeti, illetve archeometriai módszerek segítségével. Interdiszciplináris vizsgálati eredmények elemzése által kíséreljük meg a korai Árpád-kori lelethorizont időrendi pontosítását, és állattartási stratégiáinak a rekonstrukcióját a Mosoni-síkság területén. A vizsgálatra kiválasztott emlékanyag magában foglalja az adott térség közigazgatási központját: a mosoni ispáni várat, valamint ehhez kapcsolódva egy jól feltárt, 10–11. századi települést (Lébény-Bille-domb) és temetőt (Lébény-Kaszás-domb). A projekt eredményeként három átfogó, monografikus elemzés fog születni a Mosoni-síkság ezen három legfontosabb, kora Árpád-kori lelőhelyéről.

Research plan is available here.

A Nature lapcsaládhoz tartozó Scientific Reportsban (SREP-19-05207) jelent meg az ELTE BTK Régészettudományi Intézete és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Archaeogenetikai Laboratóriuma munkatársainak közös cikke az avar kori elit anyai (mitkondriális DNS) és apai (Y-kromoszóma) ágú vizsgálatáról.

Az Avar Kaganátus heterogén összetételű népességében a Duna-Tisza közén régészetileg elkülöníthető egy átlagon felül gazdag, kulturálisan homogén csoport, amely vélhetően a politikai és katonai hatalmat birtokolta. A kutatások célja e csoport eredetének és családi kapcsolatrendszerének archaeogenetikai módszerrel történő feltérképezése, tágabban a népvándorlás kori migráció és eltérő hátterű csoportok együttélésének mélyebb megértése volt.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumában összesen 26 avar kori egyén genetikai analízisére került sor, melyek tíz különböző temetőből kerültek elő, ezek közül hét a Duna-Tisza közén helyezkedik el, ahol az avar elit szállásterülete volt.

A populációgenetikai és filogenetikai analízisek eredményei azt mutatják, hogy a vizsgált avar kori elit apai és anyai vonalainak kétharmada belső-ázsiai eredetű. A mintákon megfigyelt kelet-ázsiai Y-haplocsoportok, a mai északkelet-szibériai és a burját népességre jellemzőek. Az hogy a vizsgált populációban mind az anyai (mitkondriális DNS), mind az apai (Y-kromoszóma) vonalak többsége ázsiai haplocsoportokba tartozik, arra enged következtetni, hogy az avarok inkább családi szerveződésben, és nem csak katonai alakulatként vándoroltak. Ezen ázsiai vonalak dominanciája az avarok honfoglalását követően (ami i. sz. 568 után fejeződött be) 3-5 generáció után is fennmaradt, hiszen a vizsgált temetők többsége a 7. század közepére keltezhető.

Az összesen 21 haplocsoportba sorolható mitokondriális vonallal szemben az Y-haplocsoportok meglehetősen homogén képet mutatnak: a tiszántúli minták három különböző Y-haplocsoportja mellett a Duna-Tisza közéről származó férfi egyének mind azonos Y-haplocsoportba tartoznak, melyeknél csupán három különböző haplotípus különíthető el, így a (kunpeszéri temetőn belül, illetőleg Kunbábony, Csepel, Petőfiszállás, Kecskemét és Kunszállás) temetők között apai ágú rokoni kapcsolatok feltételezhetők. Ezen felül a Kunszállás temető hat egyéne között az anyai ágon azonos mitokondriális DNS alapján további rokoni kapcsolatok valószínűsíthetők. Mindez a nomád elit rokonsági alapon történő szerveződését valószínűsíti, amit történeti forrásokból és etnológiai kutatásokból származó adatok is alátámasztanak.

Az archaeogenetikai vizsgálatokat Csáky Veronika, Gerber Dániel, Szeifert Bea, Egyed Balázs, Pamjav Horolma, Szécsényi-Nagy Anna végezte, az antropológiai értékelés Mende Balázs Gusztáv, Pálfi György, Molnár Erika és Marcsik Antónia feladata volt, a régészeti-történeti értelmezésben Csiky Gergely, Koncz István és Vida Tivadar vett részt. A lelőhelyek régészeti anyagát Gulyás András, Kovacsóczy Bernadett, Lezsák Gabriella, Lőrinczy Gábor dolgozzák fel. A kutatások a Vida Tivadar egyetemi tanár által vezetett „Mobilitás és a népesség átalakulása a Kárpát-medencében a Kr. u. 5-7. században: változó társadalmak és identitások” NKFIH NN 113157 sz. pályázat keretében valósultak meg.

A vizsgált avar kori népesség genetikai eredményei új információkkal szolgálnak az avar társadalom szerveződéséről valamint az eredetéről. A kutatás következő fázisában a Max Planck Institute for the Science of Human History németországi intézménnyel együttműködve a sejtmagi genom 1,24 millió polimorfizmusának analízisét tervezi a munkacsoport, mely még pontosabb képet adhat a családi szerveződésről és az avar vezetőréteg genetikai eredetéről. Az avar kori elit kutatása a HistoGenes 856453 ERC Synergy Grant keretében folytatódik.

A Scientific Reports-ban megjelent „Genetic insights into the social organisation of the Avar period elite in the 7th century AD Carpathian Basin” című tanulmány innen érhető el.

A magyarok eredetének legfrissebb kutatási irányvonalairól szólt a 2020. január 20-án, hétfő este megtartott harmadik Qubit Live. Az est előadói az egykori és a mai magyarság eredetéről és összetételéről beszéltek a legmodernebb genetikai, bioarcheológiai, klasszikus régészeti és történeti kutatások tükrében: Mende Balázs, antropológus: “Változatok a magyarok eredetének kutatására”, Türk Attila régész: “A korai magyar történelem régészeti kutatásának legújabb eredményei”, Szécsényi-Nagy Anna genetikus: “Van-e a honfoglaló magyaroknak genetikai kapcsolata a Kárpát-medence mai népességével?" és Sudár Balázs turkológus: “Magyar őstörténet történész szemmel”.

Akik nem tudtak részt venni a hétfői eseményen, azok részletes beszámolót olvashatnak a QUBIT oldalán és az est beszélgetései hamarosan elérhetőek lesznek a QUBIT YouTube csatornáján is.