Változó tradíciók. A kerámiastílus, -előállítás és -használat tér- és időbeli mintázatai a Kr. e. 6. évezred második felében a Délkelet-Dunántúlon és a környező régiókban - új kutatási program az NKFIH támogatásával

2020-ban új kutatási program indul az NKFIH támogatásával (NKFIH K-19/132663), melynek témája az újkőkori kerámiakészítés korai története a Duna-vidék középső részén a korai neolitikus Starčevo ’kultúra’ késői időszaka és a késő neolitikus Lengyeli ’kultúra’ megjelenése közötti időszakban (Kr. e. 5500/5450–5000/4900). A Kr. e. 6. évezred folyamán a Balkán-félsziget irányából, a Dunántúl területén keresztül az európai kontinens belsejéig eljutó, a korai mezőgazdaságon alapuló, letelepült újkőkori életmód megjelenése Európa történetének döntő fontosságú eseménye. Az ehhez kapcsolódó alapvető társadalmi és technológiai változások egyik legfontosabb jellemzője többek között a kerámiakészítés megjelenése volt. Az újkőkori településeken rendszerint a legnagyobb mennyiségben fennmaradt tárgycsoportot a kerámiatöredékek jelentik. A kutatás kiindulási területét a közép-európai neolitizáció szempontjából is kulcsfontosságú, a közép-európai és balkáni újkőkori közösségek érintkezési zónájaként is definiálható és az elmúlt évtizedben intenzíven kutatott dél-dunántúli régiók lelőhelyei jelentik (Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő, Tolna-Mözs, Szederkény-Kukorica dűlő, Versend-Gilencsa, Szemely-Irtás, illetve Alsónyék-Bátaszék). Az innen származó eredményeket további, Duna menti lelőhelyek (Paks-Gyapa, Bölcske-Gyűrűsvölgy, Budapest-Aranyhegyi út, illetve Budapest-Nánási út) adataival is kiegészítjük, illetve összehasonlítjuk. Az egyes lelőhelyeken feltárt nagymennyiségű kerámia nem csupán a „tiszta”, jól elkülöníthető kerámiastílusok (Starčevo, Vinča, közép-európai vonaldíszes kerámia) egymás melletti előfordulását, vagy egyazon régészeti jelenségen belül megfigyelhető keveredését, de ezek erőteljes hibridizációját is példázza az egyedi tárgyak szintjén.

Az eddigi, jobbára tipokronológiai szemléletű, a kerámiának csak bizonyos jellegzetességeire fókuszáló kutatásokkal szemben a program alapvető célja a kerámia leletanyag összetett szemléletmódú vizsgálata, amely egyrészt az edénykészítés és használat lehető legtöbb aspektusát vizsgálja, másrészt az eredmények interpretációja során igyekszik megkülönböztetni a kerámia lehetséges szerepeit az előállítás és a használat társadalmi közegein belül. A program egyik alapkérdése az edénykészítés teljes folyamatára (chaîne opératoire), mint a környezeti és társadalmi tényezők által erősen befolyásolt technológiai viselkedésre, illetve az ezzel összefüggő mögöttes társadalmi folyamatokra irányul. Kérdéseink másik csoportja az edényhasználatra vonatkozik, amely az előbbitől részben eltérő társadalmi közeg reprezentációjába nyújthat betekintést, és a kerámia egy másik fajta szerepére világít rá. Az egyes technológiai és funkcionális típusok variációinak meghatározásával olyan, az egykori társadalmak viselkedésébe mélyebb betekintést nyújtó elemzések is elvégezhetők, melyek például a kerámiakészítők specializációjára, az egyes háztartások funkcionális szerepére, bizonyos társadalmi csoportok közötti rövid- és hosszabb távú kapcsolatokra, illetve a kerámia lehetséges identitásjelző szerepeire vonatkoznak.
A kerámia leletek három fő szempontrendszer szerinti integrált megközelítése alapján kerülnek elemzésre. Az első megközelítési irány a forma és a díszítőstílus vizsgálata, az egyes elemek tér- és időbeli megoszlása alapján. A második a technológia, illetve a technológiai stílus fogalomkörét vizsgálja, mind a kerámia nyersanyagának kezelésére, mind az edények formázási metódusára vonatkoztatva. A technológiai aspektusokat egy komplex rendszer, a nyersanyag kiválasztásában, a soványító anyagok alkalmazásában, az edény felépítésének és díszítésének technikájában, a felületkezelési eljárásokban és az égetési technikában nyomon követhető ’technológiai stílus’ keretében kívánjuk vizsgálni és értelmezni. A kutatás egyik fontos kérdése, hogy a technológiai stílusok térbeli elterjedése milyen valós összefüggést mutat a ’hagyományos’, elsősorban a kerámiaformák és díszítőstílusok alapján körvonalazott régészeti egységekkel. A harmadik irányvonal a kerámia funkcionális értelmezése, mind a praktikus használat, mind egyes társadalmi szerepek kifejezése szempontjából. A funkcionális vizsgálatok segítségével olyan kérdésekre keressük a választ, hogy mi lehet a magyarázata az egyes edénytípusok esetében állandóan visszatérő használati nyomoknak, illetve milyen állandósult másodlagos felhasználási típusok, javítások figyelhetők meg a régió kerámia leletein.

Az egyes lelőhelyek kerámia leletanyagának formai és ornamentális elemzésével párhuzamosan folyó technológiai, illetve funkcionális vizsgálatok olyan kutatók munkáját követelik meg, akik az egyes résztémák specialistái. A programban vállalt valamennyi részfeladat elvégzése, illetve az eredmények értékelése is szisztematikus módszertani protokoll alapján valósul meg, így biztosítva valamennyi lelőhely, illetve régió adatsorainak egységes szinten történő elemzését. Ez a protokoll több olyan kerámiavizsgálati és experimentális módszert is tartalmaz, amelyek integrált alkalmazása a hazai régészeti kutatásban teljesen új, innovatív megközelítésnek számít, így több szempontból iskolateremtőnek is tekinthető. A kutatás eredményei a szűk szakmai közösség mellett szélesebb körű érdeklődésre is számot tarthatnak, az elkészült tárgyrekonstrukciók, illetve a régészeti kísérletek dokumentációja később hiteles múzeumi illusztrációként szolgálhatnak. A várható eredmények jól összhangba hozhatók a régiók lelőhelyein folytatott kutatások egyéb szegmentumaival is, kivételesen komplex képet alkotva a térség településeinek fejlődéséről a Kr. e. 6. évezred második felében.

A kutatási programban Marton Tibor (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet) vezetésével Jakucs János (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet), Oross Krisztián (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet), Füzesi András (ELTE BTK Régészettudományi Intézet), M. Virág Zsuzsanna (Budapesti Történeti Múzeum), Gortva Gergely (Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság), Kreiter Attila (Magyar Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratórium), Louise Gomart (French National Centre for Scientific Research), Pető Ákos (Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet) és Serlegi Gábor (Várkapitányság Integrált Területfejlesztési Központ Nonprofit Zrt.), valamint Gucsi László keramikus vesz részt.

EURÓPA A RÓMAI BIRODALOM BUKÁSA UTÁN – 2019-BEN IS MAGYAR KUTATÓK A LEGRANGOSABB EURÓPAI PÁLYÁZAT NYERTESEI KÖZÖTT

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete (MTA Kiváló Kutatóhely) kutatói is kulcsszerepet kapnak abban a 6 évesre tervezett nemzetközi programban, amely osztrák, német, amerikai és magyar kutatók együttműködésével valósul meg. Az Európai Kutatási Tanács (ERC) legrangosabb pályázatán (Synergy Grant) 10 millió eurós támogatást nyert, „Integrating genetic, archaeological and historical perspectives on Eastern Central Europe, 400-900 AD (HistoGenes)” című projekt célja Kelet-Közép-Európa népességtörténetének mélyebb megismerése a Római Birodalom bukása után, a nagy népvándorlások és a kora középkori politikai és kulturális változások időszakában. A kutatásokba Magyarországon a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói is bekapcsolódnak.

Jelentős siker a magyar régészet, archeogenetika, antropológia és történettudomány számára, hogy nemzetközi együttműködés keretében, mintegy 10 millió euró ráfordításával, 6 éven keresztül tartó ambiciózus program indulhat Kelet-Közép-Európa késő antik és kora középkori népességének integratív paleogenetikai, régészeti, antropológiai és történeti vizsgálatára (HistoGenes 856453).

A nemzetközi kutatócsoport témavezetői és elsődleges partnerei:

Walter Pohl (cPI), Institut für Mittelalterforschung, Österreichische Akademie der Wissenschaften, Wien;

Patrick J. Geary (PI), Institute for Advanced Study, Princeton, USA;

Johannes Krause (PI), Max-Planck-Institut für Menschheitsgeschichte, Jena;

Vida Tivadar (PI) Régészettudományi Intézet, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.

 

A győztes projekt olyan kategóriában született, amely még az EU-ban legrangosabbnak számító alapkutatási pályázatok között is kiemelkedő: ez az úgynevezett ERC-szinergiapályázat (ERC Synergy Grant). A 2012-ben és 2013-ban még kísérleti jelleggel meghirdetett pályázatot négy év és hosszas előkészítés után 2017-ben írta ki ismét az Európai Kutatási Tanács. A szinergiapályázatok különböző tudományterületek együttműködését segítik, hogy az így keletkező kutatási eredmények új kutatási területeket alapozzanak meg. 2018-ban ugyanilyen pályázatot nyert Lovász László, az MTA elnöke, Barabási Albert-László (CEU) és a cseh Jaroslav Nešetřil (prágai Károly Egyetem) a hálózatkutatás területén.

A pályázatban az ELTE kedvezményezett partnereként részt vesz az Eötvös Loránd Kutatóhálózat keretében működő Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének Archeogenetikai Laboratóriuma (MTA Kiváló Kutatóhely) és annak munkatársai: Szécsényi-Nagy Anna laborvezető, archeogenetikus és Mende Balázs Gusztáv antropológus, témacsoport-vezető. A laboratóriumban folyik a genetikai minták előkészítése, illetve a magyarországi minták vizsgálata és elemzése.

Szintén kedvezményezett partner a Curt-Engelhorn-Zentrum Archäometrie GmbH, Mannheim munkatársa, Corina Knipper, aki a mobilitásra és táplálkozásra vonatkozó izotópvizsgálatokat irányítja.

  

 

 

 

 

 

 

 

Az európai népesség a népvándorlás időszakában és a kora középkorban: új vizsgálati lehetőségek, tudományterületek szinergiája

Napjainkra a történeti genetikai kutatások a népvándorlás és a kora középkori időszakra vonatkozóan is aktuálissá váltak. Az utóbbi években látványos előrelépés történt az ősi DNS tanulmányozása terén, amely most egy multidiszciplináris munkafolyamatban makro- és mikromegközelítésben is lehetővé teszi a közösségek és csoportok közti kapcsolatok és különbségek feltárását. Különösen érdekes ez az a kora középkorban (i. u. 4-9. század), amikor a felbomló Nyugat Római Birodalom területeire beköltöző különböző barbár csoportok (gótok, vandálok, frankok, langobardok stb.) megalapítják saját önálló királyságaikat, mely egyszerre jelenti a régi politkai és kulturális formációk felbomlását és átalakulását, valamint újak létrejöttét.

A tervezett kutatás nemcsak léptékében egyedi, de kérdésfeltevésében is újszerű. Az eddig lezajlott, elsősorban az őskort érintő paleogenetikai kutatások hosszú távú, egész populációkat érintő folyamatokra (csoportok keveredésére és migrációjára) koncentráltak. A projekt magját adó nemzetközi kutatócsoport először próbálkozott teljes temetők paleogenetikai (és ezt kiegészítve Sr-, C-, N- és O-izotópos) vizsgálatával, ami a régészet hatókörén mind ez idáig kívül eső kérdések megválaszolását tette lehetővé (az erről szóló közlemény a Nature-ben jelent meg. A kiindulási pont az egyén biológiai állapotának (DNS, egészség, életkor, étrend) és társadalmi helyzetének megismerése. A következő szinten az egyének alkotta helyi közösségek szerveződése (pl. rokonság, család, lakóközösség) és ezek régészetileg vizsgálható kulturális és társadalmi reprezentációja határozható meg. A kutatásokat térben kiterjesztve a közösségek kapcsolatairól vonhatók le következtetések, míg az időbeli perspektíva a hosszú távú multidiszciplináris népességtörténeti elemzést is lehetővé teszi a történeti források bevonásával. Fontos kiemelni, hogy a korszakból már rendelkezésünkre állnak írott források, melyek a régészet és a genetika által felvetett kérdések (közösségek szerveződése, társadalmi hierarchia, etnikumok, életmód, háború, erőszak, munkakörülmények stb.) mindegyikére reflektálnak, így az eredmények ezekkel való összevethetősége és összevetése különösen érdekes problémát jelent.

A szinergia a molekuláris biológiai (DNS), izotópkémiai, régészeti, bioinformatikai, fizikai antropológiai és történeti kutatási eredmények együttes értékelésében valósul meg, de további tudományterületek – kulturális antropológia, néprajz, szociológia, pszichológia, hálózatkutatás stb. – eszköztárából is merít a projekt.

 A projekt keretében mintegy 6000 temetkezés és belőlük származó emberi minta (magyarországi, németországi, ausztriai, csehországi, szlovákiai, romániai, szerbiai, horvátországi és szlovéniai lelőhelyekről) paleogenetikai vizsgálatára nyílik lehetőség. A projekt céljai a hatalmas vizsgálati területen csak a helyi régészekből, antropológusokból, genetikusokból és történészekből álló, kiterjedt kutatóhálózat segítségével valósíthatóak meg. A régészeti elemzést az ELTE kutatócsoportja koordinálja. A projekt lehetőséget ad PhD-hallgatók alkalmazására, valamint egyetemi hallgatók bevonására a munkafolyamatba.

Az ELTE kutatócsoportjának tagjai: Rácz Zsófia, Koncz István, Samu Levente, Gulyás Bence régészek, Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás antropológusok. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet kutatócsoportjának tagjai: Bollók Ádám, Csiky Gergely, Szőke Béla Miklós régészek, Csáky Veronika, Gerber Dániel genetikusok. A Magyar Nemzeti Múzeum kutatócsoportjának tagjai: Szenthe Gergely, Hajnal Zsuzsanna. A Szegedi Tudományegyetem kutatócsoportjának tagjai: Molnár Erika, Pálfi György, Marcsik Antónia. A Magyar Természettudományi Múzeum kutatócsoportjának tagjai: Bernert Zsolt, Pap Ildikó.

A külföldi kutatócsoportokat vezető szakemberek: Tina Milavec (Ljublajnai Egyetem), Vujadin M. Ivanišević, Nataša Miladinović-Radmilović (Régészeti Intézet, Belgrád), Matej Ruttkay (Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Nyitra), Lumír Polaček (Cseh Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Brno), Gál Szilárd (Marosvásárhelyi Múzeum) és Daniel Winger (Universität Rostock).

A projekt magyar tudományos tanácsadói: Bálint Csanád, Benkő Elek, Borhy László akadémikusok.

Vida Tivadar ()
Koncz István (koncz.istvan@ btk.elte.hu)
Szécsényi-Nagy Anna ()
Mende Balázs Gusztáv ()

Álláspályázat műszaki ügyintéző - grafikus munkakörre

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója pályázatot hirdet műszaki ügyintéző - grafikus közalkalmazotti munkakör betöltésére. A részletek ITT olvashatóak.

Jelentkezési határidő: 2019. november 15.

„CRAFTER – Európai kézművesség a bronzkorban és ma” című kiállítás Debrecenben

A CRAFTER projekt utolsó állomásához érkezett. 2019. október 15-én kedden 16 órakor nyílik Debrecenben és egészen december 31-ig látogatható lesz a „CRAFTER – Európai kézművesség a bronzkorban és ma”  című kiállítás.

A Kreatív Európa Program támogatásával a programban résztvevő spanyol, német, magyar és szerb keramikus mesterek újraalkották a bronzkori Európa kiemelkedő régészeti kultúráinak (El Argar, Délkelet-Spanyolország; Únětice/Aunjetitz, Közép-Európa; Füzesabony, Kelet-Magyarország; Vatin/Vattina, Dél-Szerbia) legszebb kerámia edényeit. Magyarországon a debreceni Déri Múzeum ad otthont a kiállításnak. A másolatok készítésének folyamatát egy-egy hangulatos dokumentumfilm mutatja majd be, mely mélyebb bepillantást enged majd az őskori kerámiaművesség technikai fogásaiba. A film megtekinthető a kiállításon és DVD-n megvásárolható lesz a helyszínen.

Az „In their hands” című film magyarországi vonatkozású részeinek elkészítésben a Déri Múzeum és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet munkatársai vettek részt, Gucsi László keramikus-restaurátor munkáját Balogh Csaba operatőr-rendező rögzítette. A film végleges formáját a spanyolországi La Bastida Régészeti Lelőhely Baráti Köre (ASBA) munkatársainak vezetésével nyerte el.

Gucsi László munkájáról szóló filmet  ITT   tekinthetik meg.

Minden érdeklődőt szeretettel várnak a Szervezők a megnyitón és a kiállításon egyaránt.