A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalhoz (NKFIH) 2022 februárjában benyújtott kutatási témapályázatunk („OTKA” K_22”) támogatást kapott, így december 1-én a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében új kutatási program indult el „Várak, településhálózat, anyagi kultúra, 1300–1700 – Komplex mikroregionális történeti, tájtörténeti, régészeti kutatások a Dunántúlon” (K 143099) címmel, Kovács Gyöngyi vezetésével. 2022-ben a Bölcsészet- és Társadalomtudományok Kollégiumához (BTTK) 181 pályázatot nyújtottak be, ebből 54 kapott – összesen mintegy 1,8 milliárd forintnyi – támogatást.

A várak a középkor jellegzetes építményei, a velük összefüggő történeti, építészeti és környezeti kérdések, az egyes vártartományok település- és úthálózata, valamint a kereskedelem és az életmód tárgyi emlékei a hazai és nemzetközi érdeklődés homlokterében állnak, a hazai idegenforgalomnak, és a településfejlesztésnek fontos helyszínei. A vár, még romosan is, a mai napig meghatározó tájformáló elem.

^{A csókakői vár 2017-ben}

A most induló projekt futamideje alatt (2022–2026), a kutatócsoport két mikrorégiót, azon belül egy-egy várat, azok környékét, környezetét, kapcsolati hálóját, anyagi kultúráját fogja vizsgálni. A két vár egyike a Vértes alján található csókakői vár, a másik a Kapos-völgyi dombói erősség (Dombóvár-Gólyavár). Témaválasztásunkban szerepet kapott, hogy a két vár történetében közös pontok találhatók, 1326-ban birtokcserére került sor, majd az oszmán hódítással mindkettő török végvár lett.

^{Rómer Flóris rajza Dombóvár-Gólyavárról (Rómer Jkv. XIX, 1866. 55.old.)}

A két vár, a két különböző mikrorégió kutatása lehetőséget kínál azokon túlmutató összehasonlító elemzésekre. A földrajzi környezet, a táj, a várépítészet, az anyagi kultúra, az életmód, a változások, a lakosság különbözőségéből és hasonlóságaiból következő adatok kiértékelésével a regionális színtű eredmények nagyobb ívű hazai és nemzetközi összefoglalásokba integrálhatók. A projekt egyik iránya kiemelt figyelmet fordít az építészeti maradványokra, melyek fontos szerepet kaphatnak a műemléki helyreállítások tervezésében; továbbá a tárgykultúrára, az archeozoológiai anyagra, összpontosítva mindezek igen jelentős történeti, művelődéstörténeti, környezettörténeti tanulságaira. Másik kutatási iránya az egykori uradalmakhoz tartozó települések megismerését célozza meg, terepbejárásokkal, táj-, környezetvizsgálatokkal, 21. századi módszerek alkalmazásával. A kutatási program segíti a két dunántúli mikrorégió múltjának teljesebb megismerését, rávilágít, miként befolyásolta Székesfehérvár közelsége Csókakő és környékének életét, és hogyan alakult át egy dél-dunántúli főúri rezidencia török végvárrá.

^{A csókakői vár uradalmának birtokai az oklevelek alapján (1430–1511).
(Engel Pál: Magyarország a középkor végén c. CD alapján, idézi Bocsi Zsófia, Castrum 6 (2007) 48.)}

A projekt együttműködik a székesfehérvári Szent István Király Múzeummal, a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeummal, és bírja Dombóvár Önkormányzatának támogatását. Számos feladatot a kutatásokban érdekelt külső szakemberekkel tervezünk megvalósítani, a jövő évi feladatokról az egyeztetések megkezdődtek.

Kovács Gyöngyi