+36 1 224 6700   

MTA Kiváló Kutatóhely

BTK Régészeti Intézet

Az intézet periodikája a régészettudomány és társtudományainak új eredményeit angol és német nyelven teszi közzé. A 37. kötet a kora középkortól a kora újkorig terjedő kutatásainkhoz kötődő közleményekből ad átfogó válogatást, 5 külső és 12 belső munkatárs közreműködésével. A kéziratok gondos szakmai bírálatát külső szaklektorok végezték.

A kötet tiszteleg Török László, az Antaeus egykori főszerkesztőjének, a szerkesztőbizottság meghatározó személyiségének emléke előtt, aki 2020 szeptemberében távozott közülünk.

2022 04 21 antaeus kep

Az évkönyv tanulmányai több tématerületet érintenek. A kötet bevezető írása a kora középkori Kárpát-medence rendkívül ritka nyersanyagú, elefántcsontból készített tárgyait tekinti át, melyben Koncz István és Bollók Ádám egészen a római kori előzményekig visszanyúlva, részletes történeti áttekintéssel mutatja be a különleges presztízsű csonttárgyak európai előfordulását.

A kötet teret enged Takács Miklós vitaindító tanulmányának, valamint Kovács László és Révész László reflexióinak. A vizsgált kérdéskör, ami eddig csupán a magyar nyelven olvasó közösség előtt tárulhatott fel, a Kárpát-medence 10–11. századi temetőinek kronológiai típusokba sorolására és ezek településrégészeti vetületére irányul.

Langó Péter közleménye a hazai leletanyagokban meglehetősen ritka leletnek számító 9–11. századi fülbevaló- vagy függőtípusokkal foglalkozik. A tárgytípus kutatásának hazai előzményei mellett a szerző kritikai szemszögből tekinti át a tárgyalt emlékcsoport környező országokhoz köthető különböző klasszifikációit, elemzi eredetüket és összetett kapcsolatrendszerüket.

Terei György elemzése, ami a Pest megyei adatokra alapozott, földrajzilag különböző típusokba sorolható Árpád-kori várak és települések kapcsolatára, a várak környezetére, a kora középkori tájhasználatra vonatkozik, egy eddig kevésbé vizsgált területet érintő, a környező régió szempontjából új és eredeti eredményeket tartalmazó értekezés, amihez Miklós Zsuzsa korábbi kutatásai adtak ösztönzést.

Benkő Elek tanulmánya a pilisi monostor vízgazdálkodásáról a hazai és a nemzetközi kutatás figyelmét egyaránt felkeltő, hiánypótló jellegű írás. A szerző az elmúlt fél évszázad kutatási eredményeit történeti, régészeti és építészettörténeti szempontból egyaránt összegzi, amelyben a hagyományos régészeti megfigyelések és elemzések mellett, az utóbbi évek geofizikai felméréseinek eredményeire támaszkodik.     

Szende Katalin értekezése a középkori magyar szabad királyi városok és bányavárosok írásbeliségét vizsgálja, kiemelt figyelmet fordít az írásbeliség és az anyagi kultúra összefüggéseire, ami aktív szerepet játszott az írott szó előállításában és végül annak társadalmi beágyazódásához, elfogadásához vezetett. A tanulmányban jelentős hangsúly helyeződik a pecsétek elemzésére, amihez széleskörű kitekintés társul.  

A késő középkori pecsételt díszű kerámiák közép-dunántúli feltérképezésére irányuló közlésében Kovács Bianka Gina olyan újszerű módszertani megközelítést alkalmazott, ami a környező területek kutatását is hasonló jellegű vizsgálódásokra sarkallhatja. A szerzőnek az edények pecsétmintái alapján több lelőhely esetében is sikerült közvetlen kapcsolatot kimutatnia, ami az egyes műhely- és piackörzetek felderítésében jelentős előrelépést jelent.

Ugyancsak az edényművességgel kapcsolatos ismereteinket bővíti Kolláth Ágnesnek a kora újkori Magyarországra vonatkozó kutatástörténeti áttekintése, amiből átfogó képet nyerhetünk a korszak sokszínű és több kutúrhatásból táplálkozó anyagi kultúrájának ezen jellegzetes szegmensébe.

Kovács Gyöngyi mélyreható elemzése és rekonstrukciója a barcsi török palánkvár kályháiról és tüzelőhelyeiről fontos adalékokat szolgáltat az oszmán várakban elszállásolt katonaság életkörülményeinek megismeréséhez és nélkülözhetetlen kiindulási alapot jelent a hasonló rekonstrukciós kutatásokhoz. A tanulmány a feltárt leletanyagot széles kontextusban tárgyalja, a hasonló magyarországi lelőhelyek mellett kitér a balkáni és az anatóliai példákra is.

Szőke Béla Miklós írása szintén az Oszmán birodalom régészeti hagyatékának témakörét viszi tovább és egy olyan eddig közöletlen leletet ismertet, ami arra enged következtetni, hogy a törökös-balkáni ékszerek nemcsak importként kerülhettek a hódolt területekre, hanem helyi gyártásukkal is számolhatunk.

A kiadványt záró két archeozoológiai értekezés, Bartosiewicz László és Gál Erika tollából, az esztergomi érseki rezidencia konyhahulladékának feldolgozásával fontos ismereteket nyújt a klerikális központ élelembeszerzési és étkezési szokásaira, valamint gazdálkodására vonatkozóan.   

A mostani és a korábbi kötetek tartalomjegyzéke és a kötetek teljes tartalma letölthető, online formában elérhető az intézet honlapján, a https://ri.abtk.hu/hu/kiadvanyok/evkonyv címen, illetve a REAL-J repozitóriumban.

A kötetek nyílt elérése betekintést biztosít mindenki számára az intézményünkben folyó kutatómunka sokszínűségébe, olvasóink további munkájukhoz hasznos ismeretekkel gazdagodhatnak, továbbá ösztönzést nyerhetnek arra, hogy kutatásaik során a megfogalmazott álláspontokat és eredményeket felhasználják, újraértelmezzék és továbbgondolják.

A kötet az MTA és az ELKH Titkárság támogatásával az Archaeolingua Kiadónál jelent meg.