A hosszúhetényi (Baranya vármegye) római kori villagazdaság kutatásának és rekultivációjának új lendületet adott a Nemzeti Kulturális Alap 2024-ben elnyert támogatása. Ennek segítségével a Dombay-féle ásatások hitelesítésén és a romok megóvásán túl immár tudományos kérdések megválaszolására irányuló feltárásra is lehetőségünk nyílt a lelőhelyen.

December 5-én ünnepélyes gála keretében, a Magyar Nemzeti Múzeumban adták át a 2024-es elismeréseket a HUN-REN kutatóinak. Az eseményen tizennyolc kutató, köztük intézetünk két munkatársa, Benkő Elek és Masek Zsófia részesült kitüntetésben.

A népvándorlás kori régészeti leletkorpusz-sorozatok munkálatai a teljes magyarországi „hosszú népvándorlás kori” (Kr. u. 1–10/11. század) leletanyag összegyűjtésére, feldolgozására és a leletkorpusz létrehozására irányulnak. A jelenleg zajló, három év alatt megvalósuló projekt célja a magyarországi népvándorlás kori leletanyag feldolgozásának és forráskiadásának folytatása új elméleti és gyakorlati módszerek alapján, valamint a leletkorpusz online és nyomtatott formában történő közzététele. A november 26-án a HUN-REN BTK Régészeti Intézetében megrendezett könyvbemutatón a projekt első évében megjelent kiadványokat mutatták be.

Intézetünkben hosszú időre visszanyúló hagyománya van a középkori várak kutatásának. Tolna megye szintén része volt ennek a tudományos érdeklődésnek, ahol elsősorban Miklós Zsuzsa több évtizeden keresztül zajló kutatásait kell kiemelnünk, amelynek keretében a terület őskori és középkori várait vizsgálta. Szisztematikus munkája során, a hagyományos történeti (írott és térképészeti adatok), valamint hagyományos és roncsolásmentes (ásatás, terepbejárás, geodéziai felmérés, légifotózás) módszereket alkalmazott, az eredményeit pedig számos tanulmánya mellett monografikus formában is feldolgozta (2007).

A VAART projekt (NKFIH/OTKA K143099 projekt munkatervének megfelelően 2024 második felében is folytatódott a csókakői vár uradalmi településeinek kutatása. A munka a HUN-REN BTK Régészeti Intézet és a székesfehérvári Szent István Király Múzeummal kötött együttműködési megállapodás keretében, valamint a Fejér Vármegyei Kormányhivatallal együttműködésben folyt.

Magyarországi kutatások eredményeként elsőként ismertették az ókori fazekastechnikák azonosítását szolgáló kis szögű neutronszórás (SANS) alkalmazását nano-méretű szemcsék és pórusok orientációjának elemzése révén. A HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont vezetésével, többek a között a HUN-REN BTK Régészeti Intézettel együttműködésben végzett vizsgálatok eredményeit a Scientific Reports új, nyílt hozzáférésű Novel application of SANS provides quantitative non-destructive identification of forming techniques in late Roman and early medieval pottery from Pannonia című tanulmányában John Gait, Katalin Bajnok, Nicolas Hugot, Friderika Horváth, Gérard Pépy, Darren Ellis és Adél Len mutatták be.

A Magyar Tudomány Ünnepe eseménysorozatához igazítva előadónapot szervezünk 2024. november 26-án:

A „regölyi hercegnőként” is emlegetett előkelő női sírlelet Magyarország egyik emblematikus hun kori régészeti emléke, mely Regöly-Pénzesdombon került elő 1967-ben. Felfedezése és régészeti feldolgozása után közel ötven évvel széleskörű interdiszciplináris tudományos vizsgálatsorozat kezdődött a síregyüttes részét képező színes ékkövekkel kirakott nagyméretű övcsaton és fibulapáron.

Holl Imre 100. születésnapjához (1924. november 17.) és a Magyar Tudomány Ünnepe eseménysorozatához igazítva előadónapot szervezünk 2024 novemberében. A rendezvényen a HUN-REN BTK Régészeti Intézet, a Budapesti Történeti Múzeum és az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének kutatói Holl Imre tevékenységére emlékező, egyúttal új eredményeket is felmutató előadásokkal vesznek részt, amelyekben a Holl Imre munkásságában központi szerepet kapó témakörök szerepelnek. A rendezvényt kis helyszíni kiállítással élénkítenénk az MTA HTK épületében, Holl Imre publikációival, jegyzeteivel, adattári anyagokkal, archív fotókkal, rajzokkal.

A római kori szarmaták települései az Alföld egyik leggyakoribb régészeti lelőhelytípusát alkotják. Mégis viszonylag keveset tudunk életmódjukról: a környezetrégészeti kutatások száma más korszakokhoz képest alacsonyabb, és kevés olyan lelőhelyet ismerünk, amely régészetileg is elemzett, és leletanyagát természettudományos módszerekkel is vizsgálták.