A napokban jelent meg Szőke Béla Miklós „Die Karolingerzeit in Pannonien” című monográfiája a Römisch-Germanisches Zentralmuseum Leibniz-Forschungsinstitut für Archäologie és az Alexander von Humboldt-Stiftung támogatásával a Monogrpahien des Römisch-Germanischen Zentralmuseums 145. kötetként.

A kötet a Martin Opitz Kiadó gondozásában a 2020 augusztusában megjelent „A Karoling-kor Pannóniában” című munka német nyelvű kiadása. Az immár német nyelven is elérhető könyv részletesen tárgyalja a Kárpát-medence eddig kevésbé ismert korszakának, a Karoling Birodalom keleti terjeszkedésének – az Avar Kaganátus megszűnése és a Magyar Fejedelemség megszületése közötti mintegy száz évnek – a történetét.
A Karoling Birodalom keleti tartománya, Pannonia magában foglalta a Dunántúl nagy részét, ahol a 9. század közepétől kisebb grófságok létesültek. Közülük legjobban az alsó-pannóniai grófság ismert, amelynek központját, Mosaburgot (Mocsárvárat) a 840-es évek elejétől Priwina és fia Chezil (Kocel) a mai Zalavár-Várszigeten építette ki. A salzburgi püspökség térítési körzetébe tartozó Alsó-Pannóniában 840 és 870 között mintegy 30 templom épült fel, amelyek közül öt ma már régészetileg is azonosított. A 860–870-es évek fordulóján rövid ideig Mosaburgban tevékenykedett Konstantin (Kyrill) és testvére, a Pannónia érsekévé emelt Metód, majd a 880-as évek végén itt állt Arnolf keleti frank király egyik udvarháza. Mosaburgot 896-ban a király Braslav hercegre bízta, aki azt erős sánccal vette körül.
Ennek a korszaknak a történetét ismerhetjük meg Szőke Béla Miklós összefoglaló munkájában, melyet ajánlunk minden régészet és történelem iránt érdeklődő figyelmébe.