A pécsi Janus Pannonius Múzeum és az MTA BTK Régészeti Intézete nemzetközi konferenciát rendezett 2017. február 23–24-én Pécsett, "At the Gates of the Balkans – Prehistoric communities of the Baranya/Baranja region and the adjacent areas" címmel. A szakmai program két napján horvát, szerb és magyar kutatók mutatták be a baranyai, tágabb értelemben a délkelet-dunántúli és a szlavóniai régiók ősrégészeti kutatásának elsősorban az elmúlt évek nagy felületen folytatott feltárásain alapuló új eredményeit, huszonöt előadás keretei között. A résztvevők a legkorábbi földművelők és a vaskor végső szakasza közötti hat évezred anyagi kultúráját, történetét, társadalmi viszonyait vitatták meg. Különösen hasznos fórumnak bizonyult a rendezvény a szomszédos országok gyakran egymástól elszigetelten folytatott, azonban mind földrajzi, mind kulturális szempontból szorosan összefüggő kutatásainak összehangolása szempontjából.

(Fotó: Füzi István, JPM)

A konferencia absztrakt kötete ITT tölthető le. 

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Zalai-Gaál István, Intézetünk tudományos tanácsadója, az MTA doktora 2017. március 13-án tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Zalai-Gaál István temetése 2017. március 24-én, pénteken délután 2 órakor lesz Dombóváron (Dombóvár Köztemető, Rákóczi utca 135.).

It is with deep sadness that we announce the death of our out long time friend and colleague István Zalai-Gaál, the distinguished expert of the Late Neolithic and the Copper Age in the Carpathian Basin, who passed away on 13/03/2017.

Intézetünk igazgatója, Benkő Elek, az MTA levelező tagja " Erdély a középkori Magyar Királyságban – régiók régészete a Kárpát-medencében" címmel  tartja székfoglaló előadását 2017. március 23-án, csütörtökön, 15.00 órakor az MTA Székház Felolvasótermében.

Az eseményre minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Intézetünk egykori tudományos főmunkatársa 2017. február 15-én váratlanul elhunyt.
Siklósi Gyula 1949-ben Budapesten született. 1977-ben végzett az ELTE történelem–régészet szakán. 1976 októberétől az MTA Régészeti Intézet tudományos segédmunkatársa, majd munkatársa, később főmunkatársa volt. 1984-ben egyetemi doktori címet, 1994-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Egyetemista kora óta részt vett Gerevich László pilisszentkereszti ásatásán, sokat dolgozott a Budapesti Történeti Múzeum városi feltárásain.  Intézeti munkássága 1978-tól összefonódott a középkori Székesfehérvár kutatásával, a város középkori topográfiáját igyekezett minél részletesebben megrajzolni, számos új eredmény, publikáció fűződik a nevéhez. Ugyanakkor lakóhelyéhez, Budakeszihez is szoros szálak kötötték, gyakorló régészként és lelkes lokálpatriótaként szívesen foglalkozott a város történetével és építészetével. Életének egy részét Körmenden töltötte, itt is a középkori település állt érdeklődése homlokterében. 2009-ben vonult nyugdíjba, azonban élete végéig tevékeny maradt.
Siklósi Gyula nemcsak régész volt. Avatott idegenvezetőként is népszerűsítette Magyarország kulturális értékeit és adta át tudását az ide látogatóknak. Székesfehérvár díszpolgára (2012), a Budakesziért  Emlékérem és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetettje (2014) volt.
Meggyőződéséhez ragaszkodó ember volt, egyben önzetlen, jó humorú  barátja mindazoknak, akiket a bizalmába fogadott.
Nyugodjék békében!