Intézetünk kutatója, Kiss Viktória vezetésével 2002-ben több mint három hektárnyi területen, öt hónapon át zajlott régészeti leletmentés az M7-es autópálya építéséhez kapcsolódóan Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő II (M7/S-1) többkorszakos lelőhelyén. Régészeti állattani szempontból a legfigyelemreméltóbb lelet a 370. számú gödörben talált, a radiokarbon-kormeghatározás alapján a Kr.u. 5–6. századra keltezhető teljes hiúz- és négy kutyacsontváz volt.

2022 06 10 erika kep1

A méhkas alakú, 370-es objektumban talált hiúz- és kutyacsontvázak in situ fényképe és ábrázolása

Az ezidáig leginkább dögkútként értelmezhető régészeti jelenségben talált állatcsontokról legelőször Gál Erika archeozoológus írt magyar nyelven értékelést az M7-es autópálya Somogy megyei szakaszán végzett régészeti ásatásokat összefoglaló, 2007-ben megjelent „Gördülő idő” című tanulmánykötetbe.

A régészeti állattani kutatásokban fontos szerepet játszó, publikációkból és múzeumi gyűjtőmunkákból származó biometriai adatgyűjtések idővel indokolttá tették a jó megtartású hiúzcsontváz összehasonlítását más, hazai és külföldi hiúzleletekkel, és tágabb, régészeti és biológiai kontextusba helyezését. Bartosiewicz László, a Stockholmi Egyetem Oszteoarcheológiai Laboratóriumának vezetője kezdeményezésére először a zamárdi hiúzkoponya morfológiai és biometriai elemzésére került sor. Az eredmények szabad hozzáféréssel az International Journal of Osteoarchaeology folyóiratban olvashatók

2022 06 10 erika kep2

A zamárdi hiúz koponyája in situ (balra) és laboratóriumi fényképe (jobbra; felülső-, alulsó- és oldalnézet, valamint az állkapocs felülnézetből)

A vizsgálathoz a ragadozók koponyáját legjobban meghatározó, a régészeti állattanban használatos 32 szabványmérettel dolgoztunk, amelyeket előzetesen magyarországi, romániai, ausztriai, franciaországi, hollandiai, dániai, svédországi és skóciai recens, általában ismert életkorú és nemű példányokon vettünk fel. A zamárdi váz jó megtartásának köszönhetően, ennek a Kr.u. 5–6. századi egyednek a nemét és korcsoportját is pontosan meg tudtuk határozni. A régészeti és a fentebb említett recens példányok legjellemzőbb paramétereinek statisztikai elemzésével sikerült kimutatni, hogy a koponyaméretek az egyed nemével és testnövekedésével arányos változók, továbbá e vizsgálatok segíthetnek az olyan régészeti leletek által képviselt hiúzok nemének és korcsoportjának meghatározásában, amelyek csak részleges váz formájában vagy töredékesen kerülnek elő. Ennek példáját cikkünkben a Vác-Széchenyi utca lelőhelyen talált középkori példányon szemléltettük. Míg korábban a váci hiúzkoponyát – kisebb méretei okán – nőstényként írták le, az új vizsgálatoknak köszönhetően a lelet inkább egy fiatal hímnek tulajdonítható.

2022 06 10 erika kep3

Recens és régészeti hiúzkoponyákon, tizennégy jellegzetes méret alapján végzett főkomponens-analízis

A koponyavizsgálatok után cikkünk folytatásaként a hosszúcsontok elemzésén (pl. marmagasság-becslés) még több magyarországi leletet bevonva dolgozunk, az eredményeket pedig még idén szeretnénk közreadni. A hiúzcsontok méreteinek statisztikai elemzése segíthet a nemre vonatkozó meghatározást nélkülöző vázak, valamint a régészeti leletek által képviselt példányok biológiai jellemzőinek a feltárásában, ezáltal is hozzájárulva e faj elejtésére és hasznosítására irányuló etológiai és kulturális vonatkozások jobb megértéséhez és tárgyalásához.

2022 06 10 erika kep4

Hiúz: élő példány a természetben (Keith Williams fényképe)